Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Pál apostol Korinthusbeliekhez írt első levele 11. részének 23a. verse:
„Mert én az Úrtól vettem, amit át is adtam néktek…”
dr. Ecsedy Aladár lelkipásztor (Tahitótfalu) gondolatai:
Minden kétségen felül áll, hogy a szőlővessző nem teremhet magától. Óh, hány keresztyén embernek baja és betegsége az, hogy a saját erejére támaszkodik, magától akar eredményeket elérni. Ebből két fontos dolgot kell a magunk számára meglátni. Az egyik az, hogy vennünk kell, hogy legyen; a másik az, hogy csak az adhat, aki vett.
Vennünk kell. Hol vegyünk? Senki sem vehet ott, ahol nincs, csak ott, ahol van. Mindent ott veszünk, ahol lehet kapni. Sóért senki sem a szén kereskedőhöz és cukorért nem a cipészhez megy. Aranyat senki sem keres a homok-sivatagon és jegesmedvét senki sem vadászhat az egyenlítő tájékán. Ha valaki lelki ajándékokat, lelki erőket akar venni, ha szívének kis hordóját meg akarja tölteni a kegyelem erős borával, akkor tudnia kell, hogy hova menjen. Vennünk kell; tudnunk kell, hogy egyedül Jézusnál találhatunk lelki áldást, lelki erőt.
A másik fontos dolog, hogy csak az adhat, aki vett. Próbáljon meg valaki üres hordóból bort fejteni! Ahol nincs, ne keress! – hangzik a közmondás. Valóban így van. Ahol nincs szív, ahol nincs lelki élet, ott ne keress.
Ha valaki végrendeletet csinál, csak azok fölött rendelkezhetik, csak azokat a dolgokat hagyhatja erre vagy arra, amelyek az ő tulajdonai, melyek telekkönyvileg az ő nevén állanak és nincsenek úgy leterhelve, hogy a teher miatt már elvesztette tulajdonjogát azokon.
A gyümölcstermés célja mindig az adás. A szőlő nem azért terem gyümölcsöt, hogy „csak” teremjen, hanem azért, hogy élvezhessék gyümölcsét. A szőlőtő és a szőlővesszők adni akarnak másoknak. De csak akkor adhatnak, ha vettek. Egy szőlővessző, amelyet levágnak a tőkéről, hiába akar adni; nem képes arra, mert már nem tud venni többé. Bizonyára láttatok már fáról leszakadt ágat, amely tele volt gyümölccsel. Az ilyen gyümölcsök nem érnek meg, hanem elfonnyadnak. Miért?, Azért, mert az ágnak megszünt a kapcsolata a gyökerekkel, a fával és így nem képes gyümölcsét megérlelni; nem tud adni.
Bizonyára mindenki ismeri mai igénket: az úrvacsora szereztetéséről szóló apostoli Igét: „Mert én az Úrtól vettem, amit át is adtam néktek…”
Pál is csak azt adhatta, amit vett. Azért, ha lelki gyümölcsöket akarsz teremni és akarsz adni másoknak, akkor neked is venni kell.
128. zsoltár: Boldog az ember nyilván, ki az Istent féli…
