Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Máté evangéliuma 4. részének 16-17. versei:
„16, A nép, amely a sötétségben lakott, nagy világosságot látott, és akik a halál földjén és árnyékában laktak, azoknak világosság támadt.
17, Ettől fogva kezdte Jézus hirdetni: Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa.”
Karácsony Sándor gondolatai:
Feneketlen önzésünk kísértő erejéből nem származik természetesen semmi jó. Egyetlen következményeképpen teljesen elszigetelődünk. Minden lehetséges összeköttetésünk megszakad. Teljes sötétségbe merülünk, hiába tapogatózunk, nem találunk ki belőle. Isten felé engedetlenek, ember felé felelőtlenek vagyunk, magunkra vonatkozólag egyetlen kibontakozási lehetőségünk maradt: a megsemmisülés. A Nirvána. Az öngyilkosság. Az igazi, kendőzetlen kaini lelkiállapot. Így is mondhatjuk: végállomásra futott életünk vonata. Csakhogy ez a végállomás nem jelent egyúttal célt is. Zsákutca, lidércláng, semmibe ívelő hídnak a túlsó vége.
Jézus Krisztusnak egy biztos orvossága van rá: térjetek meg. Térjetek meg: forduljatok vissza. Ádám és Éva óta haladtok ellenkező irányban. Elfele Istentől. Elfele a megérkezés lehetőségétől. Nincs más megoldás: térjetek meg!
Megtérés. Sokat emlegetett szó, több tekintetben frázissá koptatott, tartalmatlan, üres, hitelét vesztette szó, amíg csak szó. Az egyetlen reménység azonban, mihelyt Ige. Az egyetlen lehetőség, amint el tudod hinni, mint örvendetes üzenetet, jó hírt; evangéliumot. Térjetek meg; ez ugyanazt jelenti Jézus ajkán, mint a Sátán szájából a kísértés. Add fel az énedet. Tagadd meg az egész eddigi életed. De ne halálra, hanem Krisztusban add fel és tagadd meg. A megtérés öngyilkosság az Úr Jézusban. Abban a pillanatban ment végbe bennem, mikor minden, ami idáig voltam, ellehetetlenül bennem. Érzem, tudom, vágyom, hogy elég volt, rossz volt, céltalan volt. Nem bírom tovább, unom, undorodom tőle. Utas vagyok, akinek éppen most adták értésére, hogy rossz vonatra szállt és ellenkező irányba robog, nem arra, amerre szándékozik. Le kell szállnom, vissza kell fordulnom: meg kell térnem, mert minden percben kilométerekkel növekszik közöttem és célom között az elválasztó távolság.
A kaini lelkiállapotot azzal gyógyítja Krisztus, hogy elkezd benne tanítani. Nélküle? Az önfeladás csakugyan öngyilkosságra vezethetne, mert mitévő is lehetne egyébként az, akiben minden kihunyt, elhűlt, megszakadt? Vele? Azzal az érzéssel karöltve, hogy csakugyan nem érdemes tovább élnünk úgy, ahogy eddig tettük; azonnal megjelenik ragyogó világosságban, fényben és tisztaságban az a másik biztos tudat is, hogy elközelgett a mennyeknek országa, tehát énünk feladása nem a véget jelenti, hanem egy új élet kezdetét, az újjászületés lehetőségét, tehát nem mélységes éjszakát jelent, hanem hajnalpercenetet.
A felelőtlen gyilkos ösztönök sötét tompulatában prédikálni kezd Jézus. A sötétben ülőknek derengeni kezd. A halál földjében és árnyékában ülőknek nagy világosság támad.
371. dicséret: Új világosság jelenék… (a régi énekeskönyvben: 301. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/uj-vilagossag-jelenek
