Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Pál apostol Efézusbeliekhez írt levele 6. részének 17. verse:
„Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely az Isten beszéde.”
dr. Carl Eichhorn lelkipásztor gondolatai:
Az üdvösség sisakját más helyen a reménység sisakjának nevezi az Ige, de itt az eljövendő üdvösségről van szó, amely Urunk visszajövetelével lesz nyilvánvaló. Ezt a reménységet sisakhoz hasonlítja, amely megvédi a fejet az ellenséges ütésektől. Isten gyermekei számára is nehéz sorscsapások jönnek, de az eljövendő reménység dicsősége erőt ad nekik a kitartásra. Mindez most csak rövid átmenet, bármilyen fájdalmas is. A végén azonban öröm int felénk.
Vegyétek fel a sisakot! Ez kétféleképpen történhet. Először: Emlékezzetek reménységetekre, mélyedjetek el benne, kutassatok szorgalmasan utána! Mélyedjetek el mindenekelőtt a reménység nagy könyvében, János Jelenéseiben. Itt bontakozik ki reménységünk egész gazdagsága. A jelen sötétségében erősítő látásokat kapunk, így derűsek leszünk a nyomorúságban és erősek a tűrésben. Másodszor: Reménységünket újra meg újra fentről kell kérnünk, mert sokszor minden szürke körülöttünk. Mit ér a legszebb kilátás, ha ködben van a táj? Istennek kell szétoszlatnia a homályt, hogy szemünk csodálkozva lássa, mit készített Ő nekünk. Akkor elfelejtjük a meredek kapaszkodó fáradságát és veszélyeit.
A keresztyének nem csak védekezésre vannak elhívva, hanem támadásra is. Le kell sújtaniuk, ütéseket kell adniuk, de nem testi fegyverekkel, nem a gúny és szidalom szavaival, hanem a Lélek kardjával, amely Istennek valamelyik Szava. Az ilyen Igét felülről kell kérnünk. A felülről ajándékozott szó átütő erejű, hatalma van és villámként hat. Jézus így kapta meg minden szavát az Atyától.
Talán mi sem vagyunk szónokok és nincs természetes beszédkészségünk, de Isten a gyermekek és csecsemők szája által erősíti meg hatalmát ellenségei felett, ahogy a 8. zsoltárban olvashatjuk. Hányszor megszégyenítette már az okosok hitetlenségét így! Szívesen veszi, ha gyenge és tanulatlan emberek megdicsőítik Őt. Péternek a Lélek erejével tett bizonyságára a nagytanács is elhallgat és Simon mágus is. Ellenségei nem állhattak ellene a bölcsességnek és a Léleknek, ahogyan István beszélt. De a legdicsőségesebb az, amikor az ellenséget nemcsak elhallgattatja, hanem elvezeti az igazság megismerésére. Ez a legszebb győzelem, aminek az angyalok is örülnek a mennyben.
831. dicséret: Fel barátim… (a régi énekeskönyvben: 471. dicséret)
