Áldás, békesség!
Mai ószövetségi igénk: Mózes első könyve 50. részének 20a. verse:
„Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt…”
dr. Hegedűs Loránt püspök (Budapest, Szabadság tér) gondolatai:
József kiemelt történelmi jelentőségű személyisége, a bibliai 1 Mózes 37-50. fejezetek szerint, valamint az ezek alapján Thomas Mann által megírt József tetralógiában is, először önistenítésig érő végzetesen negatív Gondolkodó. De roppant mélységeken át megéli, hogy az Úr Isten a világi valósággal szemben, örök személyes valójával ővele van. Így lélekszerűen és sorsfordítóan a legnagyobb: e világian transzcendens régiókba emeltetik és emelkedik.
József a kárhozat Gondolkodója – Istentől kapott kiváltságainak kísértése, félreismerése és kóros jellegű jelentőség-tulajdonítása révén lesz, melyet legszeretőbb szülői hamis hatások segítenek végletessé válni.
A többnejűséget elfogadó pátriárka-korban, ő Jákobnak: édesapjának négy felesége közül az egyedül szerelmesen szépséges hitvestől és anyától, Ráheltől született. Már az apja legkedvesebb fiává tette, de anyjától örökölt személyiség-jegyei mindezt a kedveltséget felülmúlhatatlanná fokozták. Ebben az öröklött kedveltségi jogcímben minden kivételesen és kegyelmesen valóságos volt és nem volt benne semmilyen hamis vonás. De épp ez volt veszedelme! Minden tény-szerűen tökéletes volt az örökségben. De a tökéletes tények ritkán vezetnek tökéletes magatartás-formákhoz. Pedig a tényeken túl az attitűdök a döntők az életben. S József magatartás-formáját az elbizakodottság érzésének elmélyítésével teszi mélylélektanilag végzetesen hamissá Jákob, mint rajongó apa. Neki ajándékozza Ráhel emblematikus ruháját: a kethonetet. Nem önmaga szobrászává teszi fiát az Isten-szobrász előtt, hanem önmaga torzójává, akit teremtett a mindenható Isten és átalakított egy ripacs, aki átveszi a torzítás vésőit apja kezéből. Való világ helyett álomvilágba lép és abban él. Övéinek kévéi hajolnak meg az ő kévéi előtt. Nap-Hold-csillagok képében hódolnak szülők – testvérek az ő égivé dicsőülő, már önistenítő valójával szemben. Mintha egy 19. zsoltáros dicséretet igényelne a csillagos égtől. Ez már teljes kozmikus-egzisztenciális egyensúly felborulás Isten nélkül.
– De az Úr Józseffel volt Immánueles Krisztus-igei jelenléttel a kútban, a Potifár-házban, a börtönben, a Fáraót követő méltóságában.
Így menthette meg szűkölködő világát, az ígéret földjét, gyászba zuhant apját, gyűlöletből ijedten megtérő testvéreit az éhhaláltól. Ezért vallhatta: „Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt…”
19. zsoltár: Az egek beszélik…
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/az-egek-beszelik
