Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Pál apostol Korinthusbeliekhez írt második levele 5. részének 21. verse:
„Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne”
dr. Hegedűs Loránt püspök (Budapest, Szabadság tér) gondolatai:
Jézus Krisztus a legjobban kellett, hogy ismerje a pokoli Gondolkodó döntő ihletőjét és annak világát kezdettől fogva. Végül pedig alá kellett szállnia a poklokra, hogy átélve kárhozatunkat, a Sátánt végleg legyőzze az égi Gondolat megtestesítője- és örök Uraként.
– E győzelmet nyilvános messiási működése kezdetén és végén végbevitte. Először „viteték a Lélektől a pusztába, hogy megkísértessék az ördögtől” (Máté 4;1). S az az ördögi kísérés, melybe Isten Lelke viszi az Isten-embert, csak jézusi győzelemmel végződhet épp úgy, mint ahogyan a magát, Istennek figyelmeztetése és óvása ellenére, kísérteni engedő bűnös ember csak elbukhat e rendkívüli kihívásában.
– Ha Krisztus kísértetik bennünk: győzünk, – ha Ádám: elbukunk. Ezért mondja Luther: „Ha az ördög kopogtat szívem bejáratán, imádságos fohásszal azonnal Jézust küldöm az ajtóhoz”.
– Az Istentől elhagyatottság (Máté 27,46) poklát legyőző aktus után elhangzó végszó: „Elvégeztetett” – az ördög és minden kísértés fölött aratott végső, örök diadalt jelzi. „Mert azért jött az embernek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa” (1János 3,8). S így biztat: „Álljatok ellene az ördögnek és elfut előletek” (Jakab 4;7b). Ebben az összefüggésben Jézus megkísértésének történetéből (Máté 4,1-11), nem a személyes jézusi és Jézust követő egyéni és közösségi hívő üzeneteket kell kiemelnünk, hanem a megváltás világ- és üdvtörténeti művének igei kijelentés-üzeneteit.
– „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké” (Máté 4,3), sátáni kísértés arra, hogy az ember(iség) testi táplálkozási-mindennapi anyagi problémáit, melyek a bűneset óta fennállnak, illegitim isteni csodával oldja meg a Megváltó Isten – és ne a kiváltság- és kötelessé-jellegű, emberi történelmi-szociális erőfeszítéshez és folyamatossághoz adjon ihletet, erőt, folyamatosságot minden Igével, mely Istennek szájából származik. Elmulasztván igazi emberségünk gyakorlását, végzetes ál-istenhitben várjuk el, hogy Isten – az Ő ígéretével és élet-rendjével ellentétben mindent megtegyen helyettünk és semmit értünk. A feudális egyház isteni tűrést ajánljon az éhező Tiborcnak.
– „Ha Isten Fia vagy, vesd alá magad, mert meg van írva: angyalainak parancsol felőled, hogy meg ne üsd a lábadat a kőbe” (Máté 4,6) – ördögi kísértés, sátáni lélekkel mondott és kitöltött ál-igével arra, hogy az ember(iség) szellemi-lelki szárnyalásai a magasságokba és mélységeket megjáró – hódító – kutató vállalkozásai ne imádság és munka Isten akarata szerinti végzésével, hanem Isten akarata elleni mágia tisztátalan lelkiségével menjenek végbe: „Legyen meg az én akaratom, – ne a Tied”. – De ne kísértsd a te Uradat-Istenedet!” – mert, ha ebből bármikor tragédia lesz – több Fia nincs az Atyának. Pedig a világ mindig pokollá lett, ha önistenítőn mi akartuk paradicsommá tenni.
– Végül: a világuralmat „neked adom, ha leborulva imádsz engem” (Máté 4,9) kísértés a világ-sátán uralomra, a világ-Istenimádat helyett. – De világ-kárhozat helyett csak világ-üdvösséget akarhat Jézus. APAGE SATANAS! (Távozz Sátán!) „Az Urat, a te Istenedet imádd és csak néki szolgálj”!
Most és mindörökké.
251. dicséret: Úr lesz a Jézus mindenütt… (a régi énekeskönyvben: 398. dicséret)
