Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Máté evangéliuma 5. részének 6. verse:
„Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.”
Karácsony Sándor gondolatai:
Gyermekkorunkban „válogattunk”, én is, a húgaim is. Ebből az időből csengenek vissza fülemben édesapám szavai: az a bajotok, hogy nem vagytok igazán éhesek. Az éhes ember nem válogat. Az éhség és a szomjúság nem mutatkozik viszont azokon, akik el vannak telve. Érdekes még ide vonatkozólag az is, hogy a krónikus gyomorbajban szenvedő betegek egy igen nagy percentje időnkint gyötrő éhségérzetben kínlódik, s a nemrég operált betegeket galamb-szelíd betegápolók könyörögve kérik, hogy tűrjenek egy napot, s bár majd elepednek, ne akarjanak mindenáron inni.
A narkotikus szereket megszokott szervezet éhsége (kokain- vagy nikotinéhség) keserves, de ki nem elégíthető, hacsak azt nem kockáztatod, hogy a szegény áldozat egy fokkal ismét mélyebbre süllyedjen.
Mindez eszembe tolul, ahogy olvasom: boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot. Igen, boldogok. Azért boldogok, mert éhséget és szomjúságot tudnak érezni ott, ahol annyi a megcsömörlött, eltelt, étvágytalan, közömbös ember. Ó, hogy felcsillan az orvos jóságos tekintete, ha egyszer csak, végre-valahára, azt a jó hírt hallja, hogy a beteg napok múltán, ma reggel először „némi táplálékot vett magához”. Boldog, aki éhes és szomjas. Boldog, hogy egyáltalában az és kétszeresen boldog, ha igazán az. Ha éhsége valódi éhség, szomjúsága nem álszomjúság, nem az imént felsorolt beteg állapotok csalóka és csak a baj fokozása árán kielégíthető érzéseinek valamelyike.
Minden betegnek elnyűtt, vagy megmérgezett, vagy méreganyaggal küzdő és így tulajdonképpeni feladatára képtelen a szervezete. Ezért nem éhes, nem szomjas, vagy nem igazán ehetnék és ihatnék. A nem-boldog ember is mind ilyen. Nem éhezi és nem szomjúhozza az igazságot, legtöbbször azért nem, mert halálosan kiábrándult, megfáradt, vagy megsebesült az élet-harcban és úgy érzi, hogy minden hiábavaló és hasztalan. Esetleg az vette el a szája ízét, hogy tele van a hazugságok toxinjaival, talán már hozzá is szokott ezekhez a mérgekhez, bár ölik és pusztítják lassan, mégis jólesik neki ez az állapot, sőt már hiányt érezne és szenvedne, ha megvonnák tőle az adagot.
Csak akkor lehetsz boldog, ha éhséged és szomjúságod az igazságra van. És csak az egyetlen, örök igazságra támadhat kielégített, mert egyáltalában kielégíthető éhség- és szomjúságérzet benned.
42. zsoltár: Mint a szép híves patakra…
