Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Lukács evangéliuma 10. részének 41-42. versei:
„41, Az Úr azonban így felelt neki: Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz,
42, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.”
dr. Hegedűs Loránt püspök (Budapest, Szabadság tér) gondolatai:
Mária és Márta egy testvérpár, egy hit egy Megváltóban, két magatartásforma, egy döntő jézusi értékelés, egy üdvösség.
E sorozatban áll a Mária-Márta történet egész mondanivalója, amit nem szabad részekre szabdalni úgy, hogy végül is bármely részletben hamis értékeléshez jussunk, a döntő jézusi hangsúlyt pedig elhibázzuk. De sok hívő és nem hívő élet ment már tönkre az ilyen hangsúly-eltolódásokon!
– Mária és Márta egy testvérpár, közös fivérük: Lázár. Mintaszerű családi kapcsolatban éltek, egyszerűen nagyszerű szeretetben. E mondhatatlan érték oly vonzerő volt, hogy Jézus maga náluk Betániában szállt meg Jeruzsálembe felmenetele alkalmával és „szerette őket”. A jó testvéri családi kapcsolat: önmagában túlbecsülhetetlen teremtési érték – Jézus szeretetének jegyében.
– A testvérek egy hittel hisznek az egyetlen megváltóban, Jézusban, ha szeretettel náluk vesz lakozást, nem lehet nem hinni. E hit minden Jézus-lakozás alkalmával csak erősödik és mélyül. Mindig gerjeszti a kívánságot: „Óh, kedves Vendég, nálam szállj”! Ahány Jézus-jövetel – annyi hajnal, annyi ünnep.
– Ha Jézus jön, a vendégszeretetet gyakorolni kell, hiszen itt nem is angyalok, de Isten megvendégeléséről van szó. Jézus pedig csodát tett a kánai menyegzőn, szerette az örömlakomákat és királyi vacsorákhoz hasonlította példázataiban az Isten országát. E vendégnek látogatásakor nem böjtölését, de ünneplését kellett elősegíteni. – Ezért ég, nyilván mindkét testvér kezében a háztartási munka – „Jézus jövetelére mindenek ékesen és jó renddel legyenek”!
– Jézus megérkezik. A köszöntés után otthonosnak érzi a betániai hajlékot, örömmel látja, de külön beszédtémává nem teszi a ragyogó előkészületeket. Viszont óhatatlanul és otthonosan szólni kezdi örök igéit. Erre Mária – Mártával szemben mindent – Jézusra csodálkozón – abbahagyva; csak Jézust kezdi hallgatni. Előbb állva, majd melléje telepedve, szinte eléje borulva. Önfeledten, szomjas gyepként szívja magába az igék élővizét, mely Jézus ajkáról ömlik.
– Mártára ráég a munka sürgető dandárja, majdnem leég készítménye a tűzhelyen. Kéri Jézust: küldje Máriát a háztartásba. S ekkor döntő jézusi szó hangzik: Márta, szorgalmas vagy és sokra igyekezel. De kevésre van szükség, sőt csak egyre. És Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik őtőle.
– Tehát: egyedül a jézusi ige üzenete a döntően fontos, ha az a Megváltó ajkáról hangzik!!! Ezért mindent el kell hagyni. Emellett a legnagyobb örömlakoma is várjon, ha kell. Jaj ha felcserélődik a fontossági sorrend, mint annyiszor. Mikor rövidebbet húzza a valóban igét hirdető istentisztelet. Pedig csak az örök ige nem vétethetik el az embertől. Ez az igazi „jobb rész”.
– Ha erre vigyázunk, akkor Mária szívével és Márta kezével egy üdvösség vár, az Úrban, mindnyájunkat.
194. dicséret: Mennyei seregek, boldog, tiszta lelkek… (a régi énekeskönyvben: 252. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/mennyei-seregek
