Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Jakab apostol levele 5. részének 16a. verse:
„Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok.”
Joó Sándor lelkipásztor (Budapest, Pasarét) gondolatai:
Rettenetes lenne, ítéletes lenne, ha Istennek reánk pazarolt áldásaiból nem lenne megújulás, ébredés, újrakezdés, Krisztus megváltó erőinek a kibontakozása, kiteljesedése, egyszóval: gyógyulás! Igen, tragikus, végzetes lenne, ha nem lenne itt közöttünk valóságos, szemmel is látható gyógyulás! Ha valaki most megkérdezné tőlem, mit tegyen, hogy a kapott áldásokat megragadja, el ne szalassza, hanem Isten kegyelmének a gyógyító erejével valóban új életet kezdjen, akkor csak azt tudnám mondani neki, amit Jakab apostol mond mai igénkben: „Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok.” Éppen azt a célt mutatja fel, amit mi el akarunk érni: a gyógyulást és a hozzá vezető utat is: „Valljátok meg…”
Múltkor olvastam egy újságban, hogy egy finn lelkész Helsinkiben hirdetést helyezett el valamelyik napilapban a következő tartalommal: „Ha beszélni akar valakivel problémáiról, nehézségeiről, hívja fel délután 5 és 6 óra között a következő számot telefonon.” És meg volt adva a szám. A következő napokban olyan sok hívást kapott, hogy kénytelen volt új és új telefonvonalakat bekapcsoltatni és 12 férfi és női segítőtársat bevonni a szolgálatba. Ez a rövid kis hír is mutatja, milyen kimondhatatlan nagy az emberi lélek igénye arra, hogy beszélgethessen valakivel a nehézségeiről. De akármilyen jó és szükséges ez, akármilyen hasznos, ez még nem az a lelki művelet, amit Jakab apostol így mond: valljátok meg bűneiteket egymásnak. Más dolog a problémáinkat, lelkünk terhét elmondani, szívünket kiönteni valaki előtt és más dolog a bűneinket megvallani. Az egyik jólesik, a másik fölöttébb nehezünkre esik. Az egyikre vágyakozik bennem a lélek, a másik ellen végsőkig tiltakozik bennem az énem, mert ez mindig azt jelenti: vállalom a bűnt bűnnek. Megvallani valami bűnt mindig a legkíméletlenebb leleplezést jelenti. Megvallom, azaz kifejezésre juttatom, hogy nem vállalom azzal a bűnnel tovább a szolidaritást, nem dédelgetem, nem rejtegetem tovább magamban, nevén nevezem, ezzel mintegy megfogom a fülénél fogva, kiemelem a lelkemből, kiteszem magamból. Megvallani, ez azt a készséget fejezi ki, hogy kész vagyok leszámolni vele. A bűn szereti a sötétséget, a fedezéket. A Sátán semmitől sem irtózik annyira, mint a nyilvánosságtól. Nos, amikor megvallom, akkor ezzel mintegy feltártam a nyilvánosság előtt, ezzel mintegy elárultam a bennem lévő Sátánt és lelepleztem a munkáját. Leleplezem Isten előtt: mégpedig a bűnt gyűlölő Isten előtt.
761. dicséret: Mily jó, ha bűntől már szabad… (a régi énekeskönyvben: 467. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/mily-j-ha-b-nt-l-m-r-szabad
