Áldás, békesség!
Olvasásra ajánlott igeszakasz: János evangéliuma 3. részének 1-16. versei
Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 3. részének 4. verse:
„Nikodémus ezt kérdezte tőle: Hogyan születhetik az ember, amikor vén? Bemehet anyja méhébe és megszülethetk ismét?”
dr. Hegedűs Loránt püspök (Budapest, Szabadság tér) gondolatai:
Nikodémus a jeruzsálemi fő vallási testület: a szanhedrin tagja, s mint hivatalos személyiség csak éjjel mer Jézushoz menni a „zsidóktól való félelem miatt.” Ez azonban nem döntő akadálya látogatásának, mert: Jézus mindig fogad! Fogadja az éjjel Hozzá érkező, Általa „Izrael tanítójának” nevezett Nikodémust is.
Nikodémus nyilván a Jézusból áradó igei erőhatások vétele nyomán vonzódik e „tiltott személyiséghez”, nem csak most, hanem annak temetése napján is. Arimáthiai Józseffel együtt, kockáztatva Érte a maga egész evilági egzisztenciáját. A Jézustól vett hatás tehát szíven ütő, mély és felejthetetlen. De ebben a helyzetében korántsem teljes és döntő! S e felemásság életveszélyes, mert elsősorban itt: a bizonytalanság – a pokol. Ezért akarja a pokoli Gondolkodó – a pozitívumok ellenére és azokkal együtt – nem megváltoztatni, hanem helyben hagyni, leblokkolni, sőt a maga részéről megáldani és áldottnak jelenteni ki ezt a helyzetet. – És épp ezért akarja Jézus már az első alkalommal gyökeresen megváltoztatva örök teljességre juttatni azt.
– Miben áll Nikodémus teljes emberi vallásosságával egyidőben tanúsított, az igei kijelentéshez nem alkalmazkodó felemás Krisztus-hite?
– Először is: Jézust, bár Istentől jött tanítónak, de csak tanítónak látja döntő módon. De a tanítás nem váltja meg a világot. Csak Szókratész gondolta, hogy „az erény: tudás” és ennek az etikai intellektualizmusnak jegyében, aki megismeri és tudja a jót, már cselekszi is. – Isten Igéje sokszorosan feltárja azt az állapotot, amikor az ember szívének minden – tudatos – gondolata szüntelen csak gonosz (1Mózes 6,5). Tudja nem csak gondolatának a gonoszságát, de annak rettentő következményeit is és mégis gondolja és csinálja a gonoszt – a mai apokalipszisig. Itt a Megváltónak nem tanítania kell a jót és a rosszat, de eltörölnie a gonoszt és újjáteremtenie a jót.
– Másodszor: Jézust Nikodémus nagy, isteni jeleket mutató csodatevőnek látja elsősorban. De mindezek parapszichológiai tettekké vagy bűvészmutatvánnyá, esetleg végtelen talánnyá fokozódhatnak le, ha Jézusban magában nem látja meg a csodák csodáját, az emberré összpontosuló Istent, akiben lakozott az Istenség egész teljessége Testileg. Az esemény-csoda a Krisztus-csoda nélkül háromnapos kivétel. A Krisztus-csoda ezekkel együtt vagy nélkülük: örök élet most és mindörökké.
– Harmadszor: Nikodémus mindent – az újjászületést is – csak testi-anyagi, kézzelfogható módon tudja elképzelni. Isten Lelkének-Szellemének teremtő mindenek felettiségéről és a világi-emberi szellem, mint információ, teremtettségi elsőbbségéről, isteni szerinti ős-jelenségéről fogalma sincs.
– JÉZUS mindezekkel szemben, azonnal mondja: nem gondolatainkat, világnézetünket többé-kevésbé kozmetikázva – megjavulni kell nekünk, hanem gyökeresen újjászületni az Isten országának látásához, az isteni élet rendjébe jutáshoz. Ez pedig „felülről”, „víztől és Lélektől”, tehát kegyelemből, a vízben, élővízben jelképezett Igétől és Szentlélektől vett, új jézusi életre születést és abból folyó életformát jelent. Értelem feletti titok, de húsba-vérbe vágó tapasztalás! Semmi nem helyettesítheti jézusi életre jutásunkat, ez a világon a legszükségesebb! – Az Isten ezért szeret és adja Krisztus-igei életét, az ember így hisz és él.
Emellett döntsünk végleg – Kegyelemből.
404. dicséret: Kezdetben volt az Ige… (a régi énekeskönyvben: 319. dicséret)
