Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Máté evangéliuma 5. részének 6. verse:
„Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.”
Karácsony Sándor gondolatai:
Régi kérdés. Poncius Pilátus is ezt kérdezte Krisztustól. Nincs rá kielégítő felelet máig sem, hiába keresték, hiába kínálják nagy filozófusok. Nincs rá más felelet, azon az egyen kívül: „én vagyok az út, az igazság és az élet”.
Az igazságnak az az egy különös ismertető jegye van, hogy érvényes. Mindig, mindenütt, mindenkor érvényes, sohasem derül ki róla, hogy netalán elvesztette volna ezt az erejét. Nemcsak bizonyos körülmények között érvényes, nem is csak egy darab ideig.
Van egy tréfás közmondás, amely szerint például; borban az igazság. Ha részeg emberrel van dolgod, sokszor az az érzésed támad, hogy nem is bolondság, amit ez az aranyállítás kijelent. A részeg ember bátor, őszinte, derült, akárcsak a megszállottak. Titokzatos hatalom alá vettetett. Legtöbbször igazságtalanul nevetted ki, hiszen imbolygó lépteivel keresztülment veszedelmeken de megérkezett. Lefeküdt a sárba, belelógatta lábát a jeges vízbe, semmi baja sem történt mégsem. A végén neki lett igaza. Azért hoztam fel ezt a példát, mert ebben a legrövidebb az uralma az ál-igazságnak. Igen, igen, borban az igazság, de csak a kijózanodásig. A hazugság ideigvaló, az igazság örök. A kijózanodott ember akarata elernyed, derültsége fejfájásos rosszkedvvé szontyolodik, őszintesége terméketlen önváddá csitul.
De a többi „igazság”-gal sincs ez különben. Tudományos igazságok elavulnak, kiderül róluk, hogy tévedés, rosszul értesültség, elégtelen tapasztalat az alapjuk. A földi igazságnak az a baja, hogy csak itt, ezen a földön van érvénye. Itt sem mindig és nem mindenütt, legtöbbször csupán szűk körben és rövid ideig. Ha ilyen igazságokra éhezel és szomjazol; megmérgezed magad. Ha ilyen igazságokkal laktál jól, nem érezhetsz éhséget és szomjúságot a való igazságra.
Krisztus azt mondta magáról: „én vagyok az igazság”. Aki tehát benne él, annak élete örök érvényű élet, soha meg nem szégyenül, nem értéktelenedik el. Nagyon jó példa erre Pál apostol. Farizeus igazság szolgálatában áll. Nagyszerű ember, kiváló képzettségű, jó erkölcsű; farizeus szempontból nemes elvek harcosa, hiszen azért tudja a keresztényeket olyan lelkes tűzzel irtani. Szép, emelkedett, emberi szempontból magas igazság az igaza. Csak nem igazán érvényes. Ezért esik a porba, vakul meg, válik tehetetlenné a damaszkuszi úton. A felhangzó szózat pontosan megmondja, miért. Nehéz neki az ösztön ellen rugódoznia. Az ösztön ellen, amely az örök érvényű igazság felé törekszik, s amelyet a hazugság csak ideig-óráig tud rugódoztatni ellenirányban.
Csak akkor lehetsz boldog, ha éhséged és szomjúságod erre az igazságra van. És csak erre az egyetlen, örök igazságra támadhat kielégített – mert egyáltalán kielégíthető – éhség- és szomjúságérzet benned.
42. zsoltár: Mint a szép híves patakra…
