Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Pál apostol Korinthusbeliekhez írt első levele 13. részének 13. verse:
„Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.”
dr. Gyökössy Endre lelkipásztor (Újpest-Újváros) gondolatai:
Isten mindentudó. Miért mindentudó? Mert az abszolút szeretet az abszolút tudás. Ha ez nem volna igaz, akkor én nem szeretnék még gondolni sem arra, hogy Isten énrólam mindent tudjon! De tudom, hogy ez a mindentudás abszolút szeretet, ezért boldogan gondolok arra, hogy az abszolút szeretet tud rólam mindent és tud erről a világról mindent. Így már hadd tudjon rólam bármit.
Hogyan lehet, hogy volt egyszer egy ácssegéd – mert az ácsmester József volt – Názáretből, aki többet tudott, mint a rabbik. Nem végzett iskolát, még annyit sem, mint Pál apostol: mai szóval azt mondanám; tán még nyolc elemije sem volt. Hogyan tudott Ő annyi mindent? Ránézett egy emberre, megközelítette és tudta mi lakik benne. Mert Ő a földön járó szeretet volt. És most hozzáértünk a misztériumhoz, amit nem magyarázok, mert akinek a Lélek akarja: megmagyarázza, én tovább nem tudom, mert itt már a titok ajtajához érkezünk. Az abszolút jézusi szeretet egyenlő az abszolút jézusi ismerettel. Ma így mondanám: Ő intuitíve tudott mindent, nem könyvekből. De mi az az intuíció? Ez az Ő szeretete. A szeretetével tudott mindent, amit nem lehet senkinek sem megtanulni.
Nem véletlenül mondja Pál, hogy legnagyobb a szeretet. Miért a legnagyobb? Mert a szeretet hatalom, tudás, ismeret. Addig terjed a tudás, annyiban ismerjük a gyermekünket, férjünket, embertársunkat, a vasat, a tudományt, amennyire szeretjük.
Yehudi Menuhinról olvastam valahol, hogy ő a világ egyik legnagyobb hegedűművésze, csak kiváltságos nagy tehetségeket tanít hegedülni. Egyszer elárulta valakinek, mi alapján válogatja meg, kit vállal el és kit nem: megfigyeli, hogyan veszi ki tokjából a hegedűjét. Aki úgy veszi ki mint egy szerszámot, azt nem vállalja. Mert ő tudja, hogy aki nem szereti a hegedűt, az nem ismeri meg soha ezt a csodálatos hangszert.
Egyre inkább szeressünk és egyre többet fogunk tudni. Tudjuk az élet, a halál és az Isten titkát, aki azért szeret, mert ismer és azért ismer, mert szeret.
És így érted meg: „Most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten” (1Kor 13,12) – azaz ahogy engem is ismert az Isten, úgy fogom én is ismerni. Hogyan? A szeretet által, mert csak ez marad meg belőlünk. A halál szűrőjén minden lemarad, a halálon csak egy valami megy át belőlünk: amennyi szeretet, agapé volt bennünk. S odaát a küszöbön ez az agapé az Isten ismerete is.
617. dicséret: A mi szívünk csak te hozzád… (a régi énekeskönyvben: 227. dicséret)
