Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Lukács evangéliuma 12. részének 37. verse:
„Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megérkezik, virrasztva talál. Bizony, mondom néktek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik.”
Dietrich Bonhoeffer lelkipásztor gondolatai:
A világnézetek korszakát éljük. Világnézeti kérdéssé vált már, hogy miként öltözködünk, hogyan étkezünk, hogyan tornázunk. Ritkán voltak az emberek világnézetileg olyan megkötöttek, elveikhez olyan mereven ragaszkodók, mások meggyőződését nem tisztelők, mint manapság.
Persze megmosolyoghatjuk mindezeket a jelenségeket és fölényesen nem foglalkozhatunk velük. Mégsem jó ez a mosolygás.
Ezzel azt mutatjuk, hogy nem értettük meg, miről van szó ezekben a látszólag furcsa dolgokban. Ez kétségtelenül egyetlen nagy téma, amely körül egész világnézeti gondolkodásunk mozog.
S ez a jövő embere… Vajon a jövő embere a politikus ember, az etikus ember, az intellektuális ember, a vallásos ember, a harcos vagy a békére törekvő ember lesz? Elképzeléseink sokfélesége azt a nagy aggodalmunkat fejezi ki, hogy vajon milyen lesz a jövő embere.
És most úgy tűnik, mintha a Bibliának is lenne véleménye az új ember megteremtésének próbálkozásához, mintha a Biblia is elénk állítaná a jövő felé haladó saját ember-ideálját. Ideálja nem a politikus, nem az etikus, és még csak nem is a vallásos ember, hanem az, aki éberen várakozik: a várakozó ember.
390. dicséret: Várj ember szíve készen… (a régi énekeskönyvben: 312. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/varj-ember-szive-keszen
