Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Márk evangéliuma 16. részének 7. verse:
„De menjetek el, mondjátok meg tanítványoknak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt, amint megmondta nektek.”
Szarka László lelkipásztor (Nagyhalász) gondolatai:
Van-e ennél minden keménysége ellenére is őszintébb, szeretetteljesebb mondata a Bibliának? Külön üzen az Úr annak a Péternek, aki nagycsütörtökön letagadja, hogy valaha ismerte őt, aki fogadkozott, hogy Urával együtt fog meghalni, akit kősziklának nevez Jézus, de ez a kőszikla ott a főpap udvarában összetörik; a kőszikla megtagadja Urát, Mesterét. A Biblia nagyon őszinte könyv. Mi vagyunk a Péterek és az ilyen Pétereknek mondja mérhetetlen irgalommal, szeretettel. Hányszor megtagadtuk cselekedeteinkkel, melyekkel Jézus nevére dicsőséget hozhattunk volna! Hányszor okoztunk neki fájdalmat! Itt van ez a mai anyagias világ, ahol csak a pénz, szex, önzés számít. Hogy fájhatott Máriának, Jézusnak, hogy a kőszikla elárulta Mesterét!
De hogy külön említi nevét: Mondjátok meg a tanítványoknak és Péternek, ez annyit jelent, hogy Jézus tudta, hogy minden árulása ellenére Péter nagyon szerette Jézust. Ha valakit nagyon szeretünk és látjuk, hogy nagyot bukik, testünk, szívünk és egész lelkünk siet, hogy segítsen. Ezért nem tesz Jézus egyetlen szó szemrehányást sem Péternek. Ebben a két szóban: „és Péternek” benne van Jézus egész szeretete, komolysága. Szinte ezt érzem: Péter, én azért üzenek neked külön, mert megtagadtál engem különbül, mint az összes többi tanítvány, de felejtsük el. Megbocsátottam neked. Nem emlékszem tagadásodra, bűnödre. Érted is meghaltam a kereszten. Nem mondja a Szentírás, hogy amikor először találkoztak, miről beszélgettek. Mi se kutassuk. Azonban azt feljegyezte a Szentírás, hogy a tengerparton háromszor is megkérdezte…
„Mondjátok meg tanítványoknak és Péternek”. Testvéreim! Ezzel nekünk is üzen, nekünk, akik Péterek vagyunk. Változatlan a hűsége, változatlan a kegyelme. Ő erre a napra is elkészítette szeretetét és irgalmát. De vajon bennünket érdekel, hogy mit akar Isten velünk kezdeni? El tudjuk mondani: Urunk bocsásd meg, hogy megbántottunk, elárultunk, megtagadtuk hitünket. Hiszen sokszor, ahogy beszélünk, ahogy cselekszünk, ahogy mondunk dolgokat másoknak, kést döfünk a szívedbe. Úgy berendezkedtünk ezen a földön, mintha csak ebből állna az élet. Pedig Pál apostol azt mondja: „Ha csak ebben…” (1Kor 15,19).
Hiszünk-é ebben? Örömhírt vivők vagyunk-é, mint az asszonyok? Kételkedők, hitetlenek, mint a tanítványok, vagy a harmadik csoportba tartozunk, ami egy személyből áll – Péterből. Jézus olyan kedvesen, olyan szeretettel mondja, hogy ugyanúgy szeretlek, ugyanúgy várlak, ugyanúgy kínálom bűneid bocsánatát.
465. dicséret: Úr Jézus hozzád kiáltok… (a régi énekeskönyvben: 239. dicséret)
Úr Jézus hozzád kiáltok by Magyarországi Református Egyház (soundcloud.com)
