Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Máté evangéliuma 7. részének 7-11. versei:
„7, Kérjetek, és adatik néktek, keressetek és találtok, zörgessetek, és megnyittatik néktek.
8, Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál és a zörgetőnek megnyittatik.
9, Ugyan ki az közöttetek, aki ha kenyeret kér a fia, követ ad neki,
10, vagy ha halat kér, kígyót ad neki?
Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle?”
John R.W. Stott lelkipásztor (Lingfield, Anglia) gondolatai:
Jézus az ismétlés kalapácsütéseivel próbálja ígéreteit fejünkbe és emlékezetünkbe vésni. Rövid parancsszavakkal kezdi: Kérjetek… keressetek… zörgessetek.
Ezeket a szavakat egyre határozottabb sürgetésnek foghatjuk fel. Mint amikor az anya látható közelségében egy gyerek kér, távollétében keres, végül pedig, ha az anya a szobájába zárkózna, zörget. Akárhogy is van, a három jelen idejű, felszólító módban álló ige a kitartásra utal, amellyel kéréseinket Isten elé kell vinnünk. Továbbá az ígéretek általános érvényűek, mert aki kér, mind kap, aki keres talál, és a zörgetőnek kinyittatik.
Végül Jézus ígéreteit egy családias példázattal szemlélteti; az apjához kéréssel forduló gyermek képét. Ha kenyeret kér, vajon olyasmit ad-e neki, ami ugyan hasonlít egy kenyérhez, de végzetesen más, például cipó helyett követ, vagy hal helyett kígyót? Vagyis ha egy gyerek valamilyen egészséges táplálékot kér enni, vajon egészségtelen, ehetetlen, esetleg kifejezetten káros ételt tesznek elé? Természetesen nem! A szülők, még ha gonoszok is, vagyis természettől fogva önzők, szeretik gyermekeiket és csak jó ajándékokat adnak nekik. Vegyük észre, hogy Jézus ebben a hasonlatban feltételezi, sőt mi több: kinyilvánítja az emberi természet eredendő bűnösségét. Ugyanakkor nem tagadja, hogy a rossz ember is képes jót cselekedni: a gonosz szülők is adhatnak jó ajándékokat gyermekeiknek, mert Isten az ő jóságának egy részecskéjét belecsepegteti szívükbe.
Így a példázat ereje nem annyira az Isten és az ember összehasonlításában hanem szembeállításában rejlik. Ha a földi szülők (bár gonoszak) tudnak jó ajándékokat adni gyermekeiknek, akkor mennyei Atyánk (aki minden gonoszságtól mentes, tökéletes és jó) mennyivel inkább adhat jókat azoknak, akik kérik tőle?
Nem kétséges, hogy egészen másképpen imádkozunk akkor, ha előtte arra gondolunk, hogy az az Isten, aki elé imádságunkkal járulunk, „Abba Atyánk” végtelenül szerető és jóságos.
334. dicséret: Imádkozzatok és buzgón kérjetek… (a régi énekeskönyvben: 475. dicséret)
