Áldás, békesség!
Olvasásra ajánlott igeszakasz: János evangéliuma 4. részének 1-42. versei
Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 4. részének 26. verse:
„Jézus ezt mondta neki: Én vagyok az, aki veled beszélek.”
dr. Hegedűs Loránt püspök (Budapest, Szabadság tér) gondolatai:
A Samáriai asszony Jézussal való találkozása, Samáriának Sikár nevű városában, a Jákob kútjánál, két emberi testben élő személyiség életén át szemléletesen ábrázolja a bűnös ember találkozását a kegyelmes Istennel, ami az egész bibliai kijelentés történet alaptémája.
A bűnös ember megszemélyesítője történetünkben a samáriai asszony. Akarva-akaratlanul, bűnbe merült személyes élete nyomán ő: önmaga megkötözött börtönőre és egyúttal legszigorúbban őrzött foglya. Hiszen ki tudja úgy őrizni, ellenőrizni, hajtani, kihajtani, kizsigerelni, végtelenségig csigázni az embert, mint eltorzult, végleg önmaga ellen forduló saját lénye? Lehet-e bármely cenzúra szigorúbb az öncenzúránál? És van-e nagyobb zsarnokság annál, amelyik „belőled bűzlik-árad; magad is zsarnokság vagy”? (Illyés Gyula)
– A samáriai asszony mindenek előtt foglya saját pozdorjává rontott életének. Ezért megy a nap 6. órájában, tehát a mi időszámításunk szerint déli 12 órakor, a szubtrópusi szentföldön, roppant forróságban, egyedül vízért a Jákob kútjához. Ide estefelé, tenger felől szállongó szellők idején, rokoni-baráti csoportokban szoktak járni a városka lakói. Ővele senki sem járt együtt. Teljes kirekesztettségben élt és járt – „az ember-rengetegben egyedül”.
– A samáriai asszony foglya kora és földrajzi helyzete előítéleteinek, döntően a judaista-samaritánus ellentétnek. Megbotránkozik azon, hogy egy zsidó ember inni kér tőle, a samaritánus nőtől. Nincs új a nap alatt. Egy pohárnyi víz, egy országnyi terület, egy történelmi esemény-értékelés egyaránt megölő leheleteket, propaganda-özönöket, villámos harcokat okozhat, de minden mást félretolhat. Itt például azt a csodát, hogy Isten kért inni a legmegvetettebb embertől!
-A samáriai asszony foglya a földhöz ragadtságnak: csak szó szerint érti Jézus jelképes kijelentését, pedig annak a kornak minden mítosza tele volt alapvető jelképekkel. Így ő csodavizet kér attól a Jézustól, aki megtérő élet örök friss csodáját ajánlja neki. Így marad a műmegoldásnál az igazi életfordulat helyett.
– De JÉZUS igazi Szabadító a bűn állandósuló poklából. Szabadító, leleplező igét ad az asszonynak – a bűn, az Isten-imádás és saját Megváltó személye tekintetében. A sorrend nem mellékes: először bűn leleplezés, aztán Isten- és önkijelentés.
„Öt férjed volt és a mostani nem férjed!” Azaz: Ismeretes kicsapongó állapotod Isten előtt. Térj meg! „Aki elfedezi vétkeit, nem lesz jó dolga; aki pedig megvallja és elhagyja, bűnbocsánatot nyer” (Péld 28,13). E lelki-testi újjászületés nyomán akár a Sion, akár a Garizim hegyén, Istennek lélekben és igazságban való imádása minden ellentét fölé, Őhozzá emel. Hiszen Ő Megváltóként hozzánk jött: „Én vagyok az, aki veled beszélek.” – Ez mennyei felszabadulást hoz a földön: az asszony ott hagyja a vedret, elszáll mint egy sirály, ujjongva hirdeti Jézust és a samáriai ébredés üdvösséget közöl sokak számára.
225. dicséret: Itt van Isten köztünk… (a régi énekeskönyvben: 165. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/itt-van-isten-koeztuenk
