Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Lukács evangéliuma 12. részének 14b. verse:
„Ember, ki tett engem bíróvá vagy osztóvá köztetek?”
Dietrich Bonhoeffer lelkipásztor gondolatai:
Az, ami Jézus és a farizeusok között lejátszódott, csak megismétlése Jézus első megkísértésének (Máté 4,1-11), melyben az ördög célja az volt, hogy meghasonlást támasszon Isten szavával szemben. Ezt azonban Jézus legyőzte, megélve lényegi egységét az isteni tanítással.
Jézusnak ezt a megkísértését még egy előjáték is megelőzi: a bűnbeesés paradicsomi története, melyben a kígyó Ádámot és Évát kísértette meg: „Csakugyan azt mondta Isten…?” (1Mózes 3,1). Ez az a kérdés, melyet minden viszály magában rejt, s amellyel szemben az ember tehetetlen, mivel az a lényegét képezi: ez az a kérdés, amelyet csak viszályon túlról lehet – nem megválaszolni, hanem – legyőzni.
Végül pedig minden ilyen kísértés megismétlődik azokban a kérdésekben, amelyekkel mi is folyton szembekerülünk Jézussal, amikor kérjük, hogy döntsön konfliktus-helyzetekben, amikor bevonjuk kérdéseinkbe, konfliktusainkba és viszályainkba Jézust és tőle követeljük a megoldást.
Már az Újszövetségben sincs egyetlen olyan, az emberek által Jézusnak feltett kérdés, amelyet Jézus úgy válaszolna meg, hogy elfogadja a kérdésben rejlő emberi vagy-vagy helyzetet. Jézus nem engedi, hogy az emberek döntőbírónak kérjék fel az ilyen élethelyzetekben, vonakodik attól, hogy emberi alternatívák elkötelezettjévé váljon? „Ember, ki tett engem bíróvá vagy osztóvá köztetek?”
43. zsoltár: Ítélj meg engemet, Úr Isten…
