Áldás, békesség!
Mai ószövetségi igénk: Ézsaiás könyve 55. részének 8. verse:
„Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim – így szólt az Úr.”
dr. Ravasz László püspök (Budapest, Kálvin tér) gondolatai:
Meg kell értenünk a fájdalmat, hogy meggyógyulhassunk. Ehhez az első lépés meglátni, hogy a fájdalomban van valami értelem feletti. Isten szabados velünk, aki fájdalmat mér reánk, anélkül, hogy megokolni akarná. A fájdalom: világtitok; hártya-ablak, amelyen átbámulva Isten rejtelmes dicsőségét, felfoghatatlan szentségét nézi hiába a gyarló emberi szem. Az ember por és féreg és Isten olyan nagy és szent, hogy léte a fájdalom tényében lesz kikutathatatlan, de óriás tapasztalás reánk nézve. Olyan nagy, hogy ezt tudni eltiportatás árán is elég. Azt, hogy van tűz, síró megégés során veszi tudomásul az erdő, s jajgató kardalban hódol a felséges, csodás Úrnak, akinek ereje egyre nő, míg maga hamuvá válik. Komor, nagy lelkek tapasztalása ez. Jób szenvedésének mélységeiben járunk. A fájdalom füstös oltár, amelyről minden életet leégetett az önmagáért való könyörtelen, de dicsőséges Isten, a tűztestű Isten. A világ tervrajza merőben el van takarva szemeink elől, s a mi kandiságunk nem pillanthat bele Isten gondolataiba. Mélyen megaláz tehát a fájddalom ténye és összeroppanunk egy új, nagy kijelentésnek súlya alatt: nem az ember a teremtett dolgok mértéke! Nem Isten van érettem, hanem én vagyok Istenért. Nincs nekem jogom tőle semmit sem követelni. Nem szerződtem vele, hogy Ő köteles volna engemet áldani. Mi vagy te, hogy a magad igényeivel ostromolod az eget? Mi jogon követeled, hogy Isten neked szolgáljon? Isten mással van elfoglalva: vetélytársaidat, ellenségeidet áldja. Azt hiszed, hogy te állsz a világ középpontjában s Istennek nincs más feladata, mint az, hogy kívánságodat teljesítse? Azt hiszed, az a legfőbb jó, amit te akarsz, s a világ azért van teremtve, hogy téged ne érjen baleset, a te fiad, a te házastársad ne haljon meg, a te házad ne égjen le, a te hazád ne vesszen el? Gondolj a millió ártatlan gyermekre, aki irtózatos szenvedésben pusztulnak el.Gondolj a világháború áldozataira, anyákra, akiknek egyetlen fiuk elveszett, édesanyákra, akiknek mind a hat fiuk elveszett. Gondolj a szerencsétlenség áldozataira, alvó csecsemők százaira, akiket Messinában agyonvert az összeomlott falak törmeléke, a fiatal párokra, akik elsüllyedtek egy hajótörésnél, boldog kis családokra, akiket váratlan vulkán-kitörés pusztított el, mint ahogy a vihar a kövezetre szórja fecskefiókák véres tetemét.
Hajtsuk meg fejünket és valljuk, hogy amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az Úr útjai a mi utainknál és gondolatai a mienknél. Legyen elég és legyen minden az, ha a fájdalom, ez az értelem-feletti világtitok, elibénk adja a legnagyobb tényt: Istent magát, a szuverén Urat. Tudod-e imádni Őt félelmes erejében és tudsz-e ajándékot vinni a Rettenetesnek? (76. zsoltár 12-13.)
76. zsoltár: Ismeretes az Úr Isten…
