Áldás, békesség!
Olvasásra ajánlott igeszakasz: Máté evangéliuma 4. részének 1-11. versei
Mai újszövetségi igénk: Máté evangéliuma 4. részének 11. verse:
„Ekkor elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok mentek oda és szolgáltak neki.”
Karácsony Sándor gondolatai:
Jézus Krisztus úgy gyógyítja meg testiségünket és úgy oldja meg testiségünk kísértéseinek problémáját, hogy saját példája tükrében mutatja be nekünk: mennyire egy ez a kettő. Minden testiség kísértés és minden kísértés testiség. A Sátán csatatere a testünk és a Sátán harca megkísértésünk.
Nagyon jó ezt így tudni, különben szamarakat gondol és mond az ember. Milyen kegyetlen az Isten: egész életünkben engedi, hogy szenvedjünk a kísértések által. Pedig Isten nem kísért bennünket, csak a Sátán. Nosza rajta, készül az új vád: Hát erősebb a Sátán az Istennél? Vagy: Miért engedi Isten, hogy a Sátán kísértse az Ő gyermekeit? És: Miért úgy teremtett Isten bennünket, hogy megkísérthetők legyünk testiségünkön keresztül?
Mennyivel kényelmesebb volna ugyebár az élet, ha nem lehetne bennünket megkísérteni! Csakugyan. Mennyivel kényelmesebb volna. De hiszen ez a kísértő szava: követeld, hogy kényelmesebb legyen! A kényelem a testiség kívánsága bennünk. A kényelem a halál-tendenciák közé tartozik. Az élet harc, s ha megharcoltuk, eljuttat bennünket Isten országába. Nem erősebb tehát a Sátán Istennél, mert nem is vetélytársa Istennek, hanem eszköze. Isten teremtette a Sátánt törvényül nekünk, hogy harcoljunk vele és győzzünk ellenében. Álljunk meg a kísértések között, mert így jutunk az Isten országába. Isten törvénye ostor számunkra, Krisztushoz vezető erőszak. Magunk erején meg nem állhatunk, a kísértések minduntalan elbuktatnak bennünket, de Krisztus vére által megszabadulhatunk. A Sátán kísértései arra jók, hogy beláttatják velünk Krisztusra utalt nyomorúságunkat. Testiségünk csatatér, mondtuk az imént. Ha a kísértések között felragyog nekünk Krisztus, mint egyedüli élet-lehetőségünk, akkor ezen a csatatéren csatát vesztett a Sátán. Nem „kegyetlen” hát az Isten, amiért ezt „eltűri”, hanem kegyelmes édesatya, aki ezt „megengedi”. A „testiség” sem azt jelenti, hogy próbált ugyan Isten valami emberfélét teremteni, de elfuserálta, s mi tulajdonképpen rosszul sikerült teremtmények vagyunk.
Minden kísértés egy-egy győzelmi lehetőség, a győzelem pedig a testiség megszentelődése.
822. dicséret: Testvérek, menjünk bátran… (a régi énekeskönyvben: 455. dicséret)
