Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Pál apostolnak a Rómabeliekhez írt levele 8. részének 32. verse:
„Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?”
Charles Haddon Spurgeon lelkipásztor gondolatai:
Alakjában nem, de tartalmában ez is ígéret. Sőt, több ígéret ötvözete. Rubinok, smaragdok és gyémántok koszorúja arany foglalatban. Olyan kérdés ez, amelyet soha sem lehet úgy megválaszolni, hogy az nekünk bármilyen szívbéli aggodalmat okozzon. Mit tagadhatna meg tőlünk Isten, miután már nekünk adta Jézus Krisztust? Amire csak a menny és a föld között valóban szükségünk van, azt mind megadja nekünk. Hiszen ha adakozó jóságának határa lenne, nem adta volna oda tulajdon Fiát értünk.
Mire van szükségem a mai napon? Csak kérnem kell. Kérhetem komolyan, de nem szabad erőszakoskodnom, és valamit kelletlen ajándékként kicsikarnom az Úrtól, hiszen Ő önként szeretne megajándékozni, önként adta Fiát is értünk. Nyilván senki sem mert volna ilyen nagy ajándékot kérni Tőle. Túlságosan vakmerő kívánság lett volna. Ő önként adta Egyszülöttjét. Én lelkem, ezek után ne bíznál a mennyei Atyában, hogy Ő „vele együtt mindent” neked ad? Ha erőszakoskodni kellene a Mindenhatóval, szegényes imádságod mit sem érne. Szeretete azonban úgy buzog, mint valami ki nem apadó forrás, és bőségesen eláraszt azzal, amire valóban szükséged van.
254. dicséret: Mindenkoron áldom az én Uramat…
Mindenkoron áldom az én Uramat by Magyarországi Református Egyház (soundcloud.com)
