Áldás, békesség!
Mai igénk: Mát 5, 14-16.
„Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város.
A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban.
Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.”
Karácsony Sándor gondolatai:
Ha nem akarjuk ezeket a verseket jelenlegi állapotukban megbolygatni, olyan közös jellegzetességet kell keresnünk, ami a világosságban, a hegyen épített városban, a gyertyában és a mi magunk világlásában egyformán ott van. Ilyen jellegzetesség csak egy van, és ez nem a fényesség, hiszen a hegyen épített város nem fényes, hanem a feltünőség. Világ, város, gyertya, lélekvilágolás egyformán: látszik, megtetszik, ellátszik, ide látszik.
Nincs igazságtalanabb panasz, mint keresztyén körökben arról beszélni, hogy milyen sűrű a sötétség körülöttünk, mellettünk. Hát persze, hogy sűrű. A sötétségnek az a dolga, hogy sötét legyen. Mennél sötétebb, annál hívebb önmagához. Sohasem erről van tehát szó, valahányszor erről beszélünk, hanem mindig arról, hogy égünk-e, látszunk-e mi teljes erővel. A vak éjben reszketeg fénnyel pislákoló gyufaszál nagyon szép költői kép, kívülről lehet igaz és őszinte szemlélet is, valójában azonban a gyufa legjobb tudása és képessége szerint adja azt a világot, ami tőle telik.
Világosság és sötétség kibékíthetetlen két különböző valami. A világosság nem felderíti, hanem elűzi, megsemmisíti a sötétséget. Mindig annyi a világosság, amennyi szövétnek világol, nem pedig annyi, amennyi sötétséget megvilágítunk vele.
Nem szabad egy pillanatra sem elhinnünk, hogy Krisztus Urunk összevissza beszélt, mikor a világosság közben a hegyen épített várost említette. Nem világításról van itt szó, hanem megmutatkozásról. Amikor a fény megmutatkozik, akkor van világos. Mikor a város elém tárul, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy ott van a hegyen. Nem lehet többé letagadni, hogy ott van. Valahányszor gyertyát gyújtanak, azt akarják, hogy a szobában a sötétség mellett vagy helyett világosság legyen, mert szükség van ilyen világosságra. Ha mennyei Atyánk kegyelme bennünket megvilágosított a Krisztus által, akkor világosak vagyunk. Világosságunk nyilvánvaló másoknak is.
Ti vagytok a világ világossága. Te meg én. Mutatkozzunk tehát mint világosságok. Egyrészt mert úgysem igen tehetünk egyebet. Másrészt, mert egyéb hasznunkat aztán nemigen vehetni. Nem érdemünk, hogy messzire ellátszunk, hanem mivoltunk. Az meg, hogy elűzzük a sötétséget, vagy hogy nem lehet letagadni a létezésünket, nem egyéni kiválóságunk, hanem küldetésünk és – mint ilyen – kegyelmi ajándékunk. Nem tehetünk róla; köszönjük.
27. zsoltár: Az Úr Isten az én világosságom…
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/az-ur-isten-az-en-vilagossagom
