Áldás, békesség!
Mai áldozócsütörtöki igénk: Apcsel 1, 9-11
„Miután Jézus ezt mondta, a szemük láttára felemelkedett az égbe, majd egy felhő eltakarta.
Az apostolok még mindig az eget nézték, ahová Jézus felment, amikor hirtelen megállt mellettük két fehér ruhás férfi,
és ezt kérdezte tőlük: „Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felment tőletek a Mennybe, ugyanúgy jön majd vissza, ahogyan felmenni láttátok.”
Victor János lelkipásztor, teológiai professzor gondolatai
Amikor Jézus alakját „felhő fogá el szemeik elől”, tanítványainak tudomásul kellett venniük azt, hogy testi szemmel többé nem láthatták Őt. Azok a napok, amelyekben testileg láthatóan volt közöttük, örökre véget értek. Nem is arra valók voltak, hogy vég nélkül folytatódjanak. Isten másfajta, egészen lelki közösséget akart teremteni az Ő Fia és a Benne hívők között.
De ha mostantól fogva ilyen titokzatos lelki közösségben állhatunk csak Urunkkal, azért tudniuk kellett a tanítványoknak azt is, hogy az Ő élő valósága és hatalma egyszer nyilvánvalóvá lesz az egész világ előtt. Visszavárják a szemük elől eltüntet. S amikor „eljő” majd, befejezésre juttatja mindazt, amit földi élete napjaiban elkezdett ebben a világban. Eltűnésével nem szakad meg munkássága.
Addig is, míg közönséges emberi tekintet elől el van rejtve Urunk, tudhatták a tanítványok, hogy mennyei hatalmába emelkedett föl. Angyali követek szolgálják parancsait és égen-földön minden erő az Ő kormányzása alatt áll. Sok nehéz próbatétel származik abból, hogy ez a nagy hatalom láthatatlanul, elrejtve működik. De a hit arra való, hogy mégis bizonyos legyen felőle.
(358. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/a-krisztus-mennybe-felmene?utm_source=clipboard&utm_medium=text&utm_campaign=social_sharing
