Áldás, békesség!
Olvasásra ajánlott igeszakasz: Ézs 40, 12-26
Mai igénk: Ézs 40, 25
„Kihez hasonlíthatnátok engem, kivel mérhetnétek össze?”
Barry Webb teológus (Sydney, Ausztrália) gondolatai:
Az evangélium azért olyan erőteljes, mert nem emberi találmány; magának Istennek a trónjáról árad szét. Azért olyan hatalmas, mert Istennek az evangéliuma (Róma 1,1), márpedig Istenünk csodálatos. Ézsaiás lélegzetelállító képet fest róla a 12-26. versekben. Olyan könnyűszerrel teremtette meg a világegyetemet, mint ahogy egy mesterember készíti el művét a munkaasztalán. Végtelenül bölcs hatalma korlátlan, sokkal nagyobb dicséretre méltó, mint amit valaha is képesek vagyunk adni neki, senkihez sem hasonlítható, és ott trónol a föld pereme fölött. Tekintsetek fel a magasba – mondja Ézsaiás -, és lássátok meg, hogy ki az, aki szól hozzátok. Emberileg szólva Ézsaiásnak és kortársainak bőven volt oka a csüggedésre, de különösen az utánuk jövő nemzedékeknek, amelyek a vereséggel és a deportálással együtt járó megaláztatásokat elszenvedték. De hogyan adhatták volna át magukat az elkeseredésnek, amikor egy ilyen Isten állt mellettük? A veszély természetesen nem abban volt, hogy Isten nem lesz képes betölteni szükségeiket, hanem abban, hogy ők elfeledkeznek róla. Semmi újdonság nincs abban, hogy Izrael Istene az egész föld teremtője és Ura; ez az egyik legalapvetőbb igazság, amelyre a nép vallási öröksége épült. Őseik látták ennek bizonyítékait a Vörös-tengernél, és ezt a tapasztalatot nemzedékeken keresztül megerősítették a közös istentiszteleti alkalmakon. Az igazságot azonban nem olyan könnyű elhinni akkor, amikor világunk romokban áll. A szenvedés közepette túlságosan eltompulhatunk, hogy ezt képesek legyünk felfogni. Ezért Ézsaiás az ősrégi igazságot élénk képekben tárja olvasói elé, hogy áthatoljon azoknak a tompaságán, akik már minden reményt feladtak, és hogy ez az igazság újból megragadja és felemelje őket.
Gyülekezeti énekünk:
66. zsoltár: Örvendj egész föld az Istennek…
