Áldás, békesség!
Mai igénk: 2 Korinthus 3, 6
„Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.”
Dietrich Bonhoeffer lelkipásztor gondolatai:
A Szentlélek feladata kettős: tanít és emlékeztet. A hívők közösségének újra és újra szüksége van világi vándorútján az útmutatásra és a felismerésekre. Új ellenségekkel, új problémákkal, új bajokkal szemben a közösség a Szentlélekben találja meg tanítóját, aki „mindenre megtanítja” (János 14,26). Egyetlen számára fontos területen sem marad útmutatás és felismerések nélkül, és ezekben a felismerésekben biztos lehet, mert tanítója a Szentlélek és nem az emberi értelem. Így története során az egyház új felismeréseket kap, nem szűnik meg tanulni és a Szentlélekre hallgatni. A Szentlélek nem holt betű, hanem az élő Isten. Így a hívők közössége minden döntésében bízhat a Szentlélekben, és szilárdan hihet abban, hogy az munkálkodik benne, és nem engedi, hogy a sötétben tapogatózzunk, ha komolyan hallani akarjuk tanítását. A Szentlélek minden tanítása azonban Jézus szavához kötött marad. Az új szilárdan áll a régin. Így válik tanítóvá az emlékezés. Ha csak az emlékezés lenne az egyházban, akkor a holt múlt csapdájába esne; ha csak tanítás lenne emlékezés nélkül, akkor az egyház ki lenne szolgáltatva a rajongásnak. Így a Szentlélek mint a hívő közösség igaz tanácsadója mindkettőt gyakorolja, előre vezeti az egyházat, és egyúttal szilárdan Jézusnál tartja.
392. dicséret: Az egyháznak a Jézus a fundámentoma…
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/az-egyhaznak-a-jezus-a
