Áldás, békesség!
Mai igénk: Máté 6, 10a
„Jöjjön el a te országod…”
Karácsony Sándor gondolatai:
Igazán egy pillanatig sem élhetünk kétségben afelől, hogy a földön vagyunk. A világ vesz bennünket körül, és a világ fiai sürögnek-forognak benne. A Úr imája ebbe a világba, ezek közé az emberek közé imádkozza: jöjjön el a te országod.
Ezt imádkozzuk mi is, naponta legalább egyszer. Sőt egész életünk ezzé az imává kell hogy váljon, hiszen Krisztus követői részére egyaránt elhangzott mind a két parancs: a ti egész életetek legyen imádság, és: ti így imádkozzatok, az Úr imája szellemében.
Azoknak pedig, akik így imádkoznak, meghallgattatik imájuk, és az Úr országa eljön.
Két ponton vizsgáljuk meg életünket efelől. Először is: van-e ezen a világon, az emberek között életünkben legalább csak egy zugocska, egy kicsi kis közösség, ahol érezhetően, félre nem érthető mértékben és módon, csakugyan, valóságosan, ténylegesen eljött az Istennek országa? El merjük-e mondani, hogy odakint akármiképpen változnak a körülmények és alakul a helyzet, idebent az Úr az úr? Ha nincs ilyen hely, vagy ilyen kör, ha nincs olyan óra vagy perc, ahol, akik között vagy amikor ezt érezhetnők, akkor az Úr imájának ez a passzusa még csak puszta szó ajkunkon, frázis, egy a megszokott számtalan fordulatok közül, amelyekkel naponta ismételten élni szoktunk.
A másik pont, ahol szigorú kritikusként kell, hogy életünket megvizsgáljuk: az a modor és tartás, amellyel idebentről odakintre lépünk, és viselkedni szoktunk.
Aki ezt nem érti, vagy nem tartja fontosnak; gondoljon az angolokra. Hogy meglátszik azokon, akárhova tegyék a lábukat, hogy angolok! Mások, mint mi, és nem is akarnak hozzánk hasonlítani. Életmódjuk, apró szokásaik, szavuk járása, mozdulataik, még a menésük is: angol. Mindenütt egy darab Anglia keletkezik, ahol egy angol feltűnik a láthatáron. A maguk angolságának levegőjét és szellemét magukkal hordozzák, és mindenütt árasztják és terjesztik. Önérzettel érzik, hogy a földkerekség valamennyi pontján a hatalmas világbirodalmat képviselik személyükben, és annak az ereje védelmezi is őket.
Mennyivel hatalmasabb ország fiai vagyunk mi, és mennyivel erősebb király védelme alatt élünk. Vajon így járunk-kelünk-e odakint a világban, a világ fiai között, mint ennek az országnak mintegy a nagykövetei. Meg lehet-e ismerni életstílusunkon, hogy mi annak az országnak az egészen másképpen élő fiai vagyunk? Vajon fel tudjuk-e ébreszteni életstílusunk finomabb, fejlettebb, gazdagabb módjával a vágyakozást a kívül élők szívében, hogy ők is akarjanak és szeressenek emide, közénk tartozni? Hordjuk-e magunkon és magunkkal az Úr országának szellemét, levegőjét, ragyogását és melegét? Árad-e belőlünk gazdagon, ajándékul másokra ez a szellem? Ha nem, ne is áltassuk magunkat, mintha az ajkunk mozgatása, a torkunkból kijövő levegő – valóban is imádság volna.
485. dicséret: Jézus Krisztus szép fényes hajnal. https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/jezus-krisztus-szep-fenyes?utm_source=clipboard&utm_medium=text&utm_campaign=social_sharing
