Áldás, békesség!
Mai igénk: Kolossé 3, 17
„Amit pedig szóltok, vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atyaistennek őáltala.”
Zsindelyné Tüdős Klára gondolatai:
Ismertem egy embert nagyon közelről, aki országos gondok között, kemény próbák alatt, öreg korában is gyermek maradt, mert tudta, hogy mi a fair play és hálás, boldog szívvel tudott szépen, okosan játszani az Isten tenyerén. Nem markolta görcsösen, amit Istentől kapott. Nem becsülte túl és nem becsülte le az ajándékokat. És tudott bocsánatot kérni, ha valamit eltört. Nem szerette a képmutató kegyeskedést, de gyermeki hite a halálos ágyán úgy fénylett, mint a Nap. Jól csengő kacagása, tréfás, derűs világnézete sokakban túlélte őt, és sokakat megtanított hálása, vidáman, szépen játszani.
A teremtő munka öröme az, hogy nem robot, hanem játék. A léha időfecsérlés nem játék, de a szenvedélyes vetélkedés sem az. A játékban lehet nyerni mindent beledobva, nagy lendülettel, szépen, de lehet úgy is, hogy a pályatársnak gáncsot vet a futó. Ez nemcsak rossz, de a gáncsolót kizárják. Szabályszerűen, jól játszani: tudomány. Szépen játszani: művészet.
Az életet a mi Atyánk nem robotnak szánta, hanem boldog, gyönyörű játéknak. Milyen kár lenne ha nem akarnánk sehogy sem megtanulni a szabályait, és buta gyerekek módjára, háttal a világosságnak, duzzogva, egyre azt hajtogatnánk: Nem játszom!
„dolgozni csak pontosan, szépen,
ahogy a csillag megy az égen,
úgy érdemes”
József Attila: Ne légy szeles
396. dicséret: Ébredj, bizonyságtévő Lélek…
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/bredj-bizonys-gtev-l-lek
