Mai igénk: János 3. levele 7a
„Mert az ő nevéért mentek ki…”
Oswald Chambers lelkipásztor gondolatai:
Urunk megmondta nekünk, hogyan bizonyul igaznak iránta való szeretetünk. „Szeretsz-e engem? … Legeltesd az én juhaimat!” (János 21,27) – azaz az én mások iránti érdeklődésemmel azonosítsd magad, ne pedig engem akarj a magad érdekeltségének eszközévé tenni! Jézus iránti szeretetemet a gyakorlati élet próbálja ki, minden más csak érzelgős, kegyes szólam.
A Jézus Krisztus iránti hűség a megváltás természetfeletti munkája, amit a Szentlélek szőtt bele az életembe. Ő megtölti szívemet Isten szeretetével, és ez a szeretet válik bennem hathatóssá mindenki iránt, akivel érintkezem. Hű maradok az Ő nevéhez még akkor is, amikor értelmem úgy látja a tényeket, mintha azok meghazudtolnák Őt és úgy mutatja, mintha az Ő hatalma csak annyi lenne, mint a reggeli köd.
A munkatárs hűségének a kulcsa az, hogy már senkihez és semmihez nincs odakötve, egyedül csak Urához, de azért nem szakad el a külső dolgoktól. Urunk csodálatosan otthonos volt a leghétköznapibb dolgokban, de belsőleg Isten számára volt elkülönítve. Isten munkatársának hűsége ez: teljes figyelmét összpontosítsa arra, hogy lelke nyitva legyen az Úr Jézus Krisztus számára. Azokat a férfiakat és nőket, akiket Urunk a maga ügyében küld ki, közönséges anyagból faragták, de életükben Uruk iránti hűség uralkodik, amit a Szentlélek munkált ki.
112. zsoltár: Boldog az ember, ki az Istent féli…
