Mai igénk: Zsolt 139, 9-10
„Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó felén laknék, ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobb kezed fogna engem.”
Joyce Day lelkipásztor (Észak-Karolina-USA) gondolatai:
Csillogó tavaszi nap volt, a városból hazafelé igyekeztem. Gyönyörű, színes pillangót vettem észre a beüvegezett lépcsőházban. A pillangó nekirepült az üvegnek, ki akarván szabadulni „börtönéből”, oda a szabadba, amit belülről olyan közelinek látott. Kitartottam a kezemet, hogy a pillangó rászálljon, és így ki tudjam vinni. Rá is telepedett, de csak egy pillanatra, de amikor megmozdultam; tovább repült. Végülis a tenyeremmel lefedtem és így vittem ki a szabadba. Amint a kezeimet kinyitottam és vártam, hogy elrepüljön, arra gondoltam, hogy az Úr hányszor akart nekem is hasonlóképpen segíteni. De félelmemben és türelmetlenségemben az Úr irányítása ellen harcoltam, hiábavaló erőfeszítéssel. Annak ellenére, hogy olyan szépet látok magam előtt, a magam erejéből képtelen vagyok a köztem és a célom közötti akadályt leküzdeni. De ha megnyugszom, csendben maradok, akkor megérzem, hogy az Úr a tenyerén hordoz. És az a szerető kéz minden akadályon keresztül elvisz a szabadságba, amire felkészített.
139. zsoltár: Uram, te megvizsgálsz engem…