Mai igénk: 1 Korinthus 10, 16-17
„Az áldás pohara, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-e? A kenyér, amelyet megtörünk, nem a Krisztus testével való közösségünk-e? Mert egy a kenyér, egy test vagyunk mindannyian, akik az egy kenyérből részesedünk.”
Heinrich Bullinger teológus, lelkipásztor gondolatai:
A hívők az úrvacsorát nem olyan testi áldozatnak tartják, ahol Krisztus teste és vére feláldoztatik a bűnök bocsánatára, valahányszor csak az úrvacsora megtörténik. Mert Krisztus csak egyetlen egy alkalommal áldozta fel magát; senki nem áldozhatja fel Őt többször, és nincs is rá szükség, mert az Ő egyszeri áldozata elég hathatós, hogy az egész világ bűnét megbocsássa és elvegye. Ezért az úrvacsora emlékezés Krisztus egyszeri és örökérvényű áldozatára. És amiképpen a régieknek Krisztus eljövetele előtt sokféle áldozatuk volt azt tanúsítandó, hogy Krisztus el fog jönni, és áldozatával minden áldozat feleslegessé válik, és az egész világot megtisztítja bűnétől, akképpen az úrvacsora most tudtul adja nekünk, hogy Krisztus eljött, minden áldozatot végrehajtott és feleslegessé tett, mert feláldozta magát, és így mindenkit – aki hisz – az egész világon kiengesztelt Istennel.
Ezért mondunk mi, az Ő megváltottai, az úrvacsorában hálát és dicséretet. Ez a dicséret és hálaadás a keresztyének igazi áldozata, amelyet nem csupán Isten szolgája egyedül, vagy ő egymaga a gyülekezet nevében, hanem az egész gyülekezet visz Isten elé.
Az úrvacsora emlékeztet minket kötelességünkre és tartozásunkra. Mivel Krisztus gyülekezete vagyunk, amely megtisztult Krisztus teste és vére által, és így Krisztus testévé vált, ezért illendő, hogy istenfélően és becsületesen éljünk, amint Krisztus szentjeinek kell is.
342. dicséret: Jézus világ megváltója….
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/jezus-vilag-megvaltoja?utm_source=clipboard&utm_medium=text&utm_campaign=social_sharing
