Mai igénk: Zsidók 11, 6
„Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt…”
Dietrich Bonhoeffer lelkipásztor gondolatai:
Lényegét tekintve az optimizmus nem a jelen helyzet egyfajta szemlélete, hanem életerő, a remény ereje akkor, amikor mások feladnák; olyan erő, amely segít nem lehorgasztani a fejünket, amikor minden félresikerülni látszik; amely erőt ad, hogy el tudjuk viselni a visszaeséseket; olyan erő, amely a jövőt soha nem engedi át az ellenfélnek, hanem igényt támaszt rá.
Minden bizonnyal létezik ostoba, gyáva optimizmus, amelyet kárhoztatnunk kell. Ám az optimizmus, mint a jövőre irányuló akarat semmiképpen sem lehet megvetendő, akkor sem, ha százszorosan téved. Az optimizmus az élet egészsége, amelyet ne fertőzzön meg beteg ember. Vannak emberek, akik komolytalannak, és olyan keresztyének, akik vallásos emberhez méltatlannak tartják, hogy egy jobb evilági jövőben reménykedjenek, és arra készülődjenek. Ők a káoszban, a rendetlenségben, a katasztrófában hisznek a jelen események értelmeként, és rezignáltan vagy a világtól kegyesen elfordulva kivonják magukat a továbbélés, az újjáépítés és az eljövendő nemzedékekért vállalt felelősség alól.
Előfordulhat, hogy az utolsó ítélet holnap jön el, akkor szívesen abbahagyjuk a jobb jövőért végzett munkát, előbb azonban nem.
90. zsoltár: Tebenned bíztunk eleitől fogva…
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/tebenned-b-ztunk-eleit-l-fogva
