Áldás, békesség!
Mai igénk: Róma 14, 4
„Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezel? Tulajdon urának áll, vagy esik. De meg fog állni, mert van hatalma az Úrnak arra, hogy megtartsa.”
John Stott lelkipásztor gondolatai:
A heteroszexuális keresztyéneknek – mondják egyesek – kétségkívül kötelességük elfogadni a homoszexuális keresztyéneket. Pál arra tanított, hogy fogadjuk el – igazából fogadjuk be – egymást. Ha Isten befogadott valakit, kik vagyunk mi, hogy elítéljük az illetőt? Egyes vallásfilozófusok szerint; a keresztyén evangélium lényege, hogy Isten olyannak szeret, és úgy fogad el, amilyenek vagyunk.
Csakhogy ez nagyon zavaros megfogalmazása az evangéliumnak. Isten valóban elfogad, ahogy vagyunk, nem kell előbb megjobbítanunk magunkat, hiszen erre képtelenek lennénk. De az, hogy elfogad, azt jelenti, hogy teljesen és szabadon megbocsát azoknak, akik bűnbánatot tartanak és hisznek. Nem arról van szó, hogy elnézi, hogy továbbra is bűnben éljünk. Valóban igaz az, hogy el kell fogadnunk egymást, de úgy, mint társakat a bűnbánatban, mint zarándok-társakat, és nem úgy, mint cinkosokat, akik eltökélték magukat, hogy a bűnben maradnak.
Más vallásfilozófusok nagyon nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy Jézus a „bűnösök barátjának” nevezték. Valóban csodálatos, hogy felkínálja nekünk, bűnösöknek a barátságát. De azért fogad be, hogy megváltson és megváltoztasson, nem azért, hogy magunkra hagyjon a bűneinkben. Sem Isten, sem az egyház nem ígér elfogadást, csak ítéletet, ha Isten igéjével és akaratával szemben megkeményítjük a szívünket.
223. dicséret: Istenem, én, nagy bűnös ember…
