Áldás, békesség!
Mai igénk: Lukács 8, 54-55
„Ő azonban megfogta a leány kezét, és szólította: Leányom, ébredj!
Ekkor visszatért belé a lélek, és azonnal felkelt. Jézus pedig meghagyta, hogy adjanak neki enni.”
Horváth Loránd lelkipásztor (Toronto, Kanada) gondolatai:
Mit meg nem tesz az ember a gyermekéért? Lehetséges, hogy a templomnak az elöljárója gőgös ember volt, és most mégis ott térdel Jézus előtt. De ha nem lett volna is az, igen nagy megalázkodás volt részéről a leborulás. Lehet, hogy ehhez Jézus növekvő tekintélye is hozzájárult már. Mégis e kérdésben benne van a teljes tehetetlenségnek és Jézusra utaltságnak a helyzete. Tudunk-e mi is ilyen odaadással Jézus, Isten elé járulni? Ha valaki halálán van, azt csak Isten mentheti meg. Ennek az embernek még kétségbeejtőbb lett a helyzete, amikor hozták neki a végzetes hírt: Leányod meghalt, ne fáraszd tovább a Mestert! Azt gondoljuk, hogy aki ennyire szereti gyermekét, egy ilyen csapás le is teríti. Van aki egy nem várt csapástól megőszül, van aki megbolondul, van aki meghal. A nagy dolog, hogy ebben a helyzetben ott állt az ember mellett Jézus! Ő így szólt: „Ne félj, csak higgy, és meggyógyul” (Lukács 8,50). Jézus közelsége mindenkor biztató erő.
Jézus rendíthetetlen hite abban nyilatkozik meg, hogy e hallatára is tovább megy. Minket mindnyájunkat megállít a halál, de Jézust soha semmi meg nem állítja Istentől rendelt útján. Itt van Jézus rendíthetetlensége, hitünk nyelvén mondhatnánk: predesztináltsága. Jézus bemegy a halottas házba, hogy megküzdjön a bűn félelmetes következményével, a legnagyobb ellenséggel; a halállal. Bent sírnak a jajongva gyászolók, akik szeretik e félelmetes színjátékot, a halált is kihasználni. Minél hangosabb a sírásuk, annál nagyobbnak képzelik magukat. Nagyságuk mellett Jézust is kicsinek látják, mert amikor Ő szól, hogy „Ne sírjatok”, kinevetik, sírásból átcsapnak nevetésbe. Az élet tetején járóknak képzelik magukat, de csak az élet alján vannak, mert nem figyelnek Jézus szavára. Mert Jézus azt mondja: „csak alszik!” Őelőtte mindenek élnek. Isteni jelenvalósága előtt a halál nem az a félelmetes szakadék mint előttünk, csak más dimenzió, – vagy közelebbi hasonlattal: más szoba – amelybe ő át tud lépni, vagy akár onnan bármikor vissza tud lépni. De e helyről Jézus kizárja a szenzációt keresőket, a sírva vígadókat, a magukat kelletőket.A halál szentélyébe csak hittel és imádkozó lélekkel lehet belépni. Ide csak három, odaszánt lelkű tanítványát viszi be, és az apát és anyát, akiket a szeretet, az isteni vágy és hit áthatott már. A mennyei erők látásához, megértéséhez és lelki tapasztalásához előzetes lelki telítettségre van szükségünk.
A történetet némelyek szimbolikusan is magyarázzák, amikor az egyház, a gyülekezet feltámadásáról beszélnek. Sok alvó egyház van, akiknek mérhetetlenül fontos lenne az isteni beavatkozás, az ébresztő kiáltás, a feltámasztó erő, hogy szolgáló-megmentő hivatásuknak meg tudjanak felelni.
357. dicséret: Jézus, én bizodalmam…
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/jezus-en-bizodalmam
