Áldás, békesség!
Mai ószövetségi igénk: Ézsaiás könyve 61. részének 1-2. versei:
„1, Uramnak, az Úrnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az Úr. Elküldött, hogy örömhírt vigyek az alázatosaknak, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek.
2, Hirdetem az Úr kegyelmének esztendejét…”
dr. Horváth Loránd lelkipásztor (Toronto, Kanada) gondolatai:
Jézus programjának első pontja – ahogy Ézsaiás próféta esetében is – hogy az örömhírt, az evangéliumot hirdesse. Nincs nagyobb adomány, mint a jó hír, az Úrtól való reménység érzése. Lelkesedést gyújtani, az élet értelmét megadni, a kilátástalan jövőnek reményt adni, ez a legtöbb, amit egy „küldött” adhat. Van olyan népréteg, amelyikkel „csak” Isten törődik, és Isten szolgájának őket kötelezően fel kell karolni.
Szabadulást hirdetni a foglyoknak; a következő isteni parancs. A kisebbségi életforma feszültsége, gyötrelme,megaláztatása, a méltatlan rágalmazások, és a természetes jogok gyakorlásának a megtorlása mindenkor fennállott. Jézus népe is a római rabigát nyögte, a huszadik századi magyar történelmünk is tele van fájdalmas tapasztalatokkal. A politikai vetület mellett a lelki fogság, a bűn, a szenvedélyek fogsága is fennállhat az ún. szabad polgároknál is, Jézus, mint a lélek orvosa, kínzó feladatának láthatta ezt is.
Azt hiszem, hogy nincs ember, aki ne őrizne lelki sebeket. Ezeket a fájdalmakat emberek okozták, testvérek, rokonok, véreink, szűkmarkúságukkal, önhitségükkel, egyéni torzsalkodásokkal. Az igazi baj akkor következik be, amikor az ember ezektől nem tud megszabadulni,majd évtizedekig hordozva idült keserűséggé, vagy cinizmussá változik. Egy Halleluja ének versét idézem: „Csak Jézus az, aki segíthet, üdvöt más nem adhat, csakis Ő!”
Megoldást, szabadítást ad mindenre!
311. dicséret: Szent Ézsaiás így ír…
