Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Máté evangéliuma 5. részének 43-44. versei:
„43, Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet.
44, Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket.”
Karácsony Sándor gondolatai:
Mióta a világ világ, az ember élete örökös harc benne. Volt idő, amikor a világtörténelmet tanítani sem próbálták egyébképpen: harcok egymásutánja, háborúk láncolata az. Ezekben a harcokban próbált az ember megszabadulni ellenségeitől, ki ahogy tudott. Egyik úgy, hogy megfutott és elrejtőzött előle. Másik fortéllyal kísérelte meg a szabadulást. Harmadik egyezkedett vele. A negyedik szövetkezett ellene, hogy túlerejét valahogy egyensúlyozhassa. Ötödiknek a veszedelem megtízszerezte az erejét, amelyet amúgy is fejlesztenie kellett folyamatosan. A hatodik a vereségét iparkodott legalább önmaga előtt átfesteni győzelemmé. Nem ért semmit. A harcok kiújultak, az ellenség száma alig csökkent, a megpróbáltatások kardja ott függ mindnyájunk fölött még ma is változatlanul.
Hacsak…hacsak… Krisztus meg nem szabadított ellenségeinktől teljességgel és végérvényesen. Krisztus módszere merőben más, mint a mienk. Neki nincs arra szüksége, hogy ellenségeink változzanak meg; erősekből gyöngékké, elevenekből holtakká, kegyetlenekből kegyelmesekké, jelenlevőkből távollevőkké. Az ellenség marad aki volt, nekünk magunknak kell megváltoznunk. És mert Krisztus nem csak a követelményt állítja fel, hanem valóban meg is változtat bennünket, valóban megsemmisíti ellenségeinket is. Abban a pillanatban, hogy megszabadított bennünket bűneink hatalmából, temérdek energiánkat szabadította fel – ezen felül is adva még a Lélek erejét is, és ezzel tüntek el ellenségeink közelünkből, hírük-hamvuk sincs már. Mi lett belőlük? A szabad és erős lélek számára egészen mások ők, mint eddig voltak a leláncolt és tehetetlen ember szemében. Ők szabad és erős lelkekből leláncolt és tehetetlen emberekké lettek. Hát van-e szánandóbb és gyámolításra szorulóbb, nyomorultabb koldus, mint valaki, aki gyűlölködik és átkozódik, mást kerget és háborgat? Ugyan miért teszi? Mert képtelen segítségre, testvéri közösségre, imádkozásra és szeretetre. Ne félj tőle , főképpen meg ne utáld. Ismerd meg és szánd meg valódi mivoltában és szíved szerint. Mindenekelőtt pedig segíts rajta!
Emlékezz magadra! Mikor szoktál régebbi életedben szitkozódni és átkozódni? Bizony hogy legnagyobb tehetetlenségedben. Mikor nem telt tőled, nemhogy imádság, de még a legkisebb okos szó vagy cselekedet sem.
Áldjátok azokat, akik titeket átkoznak. Áldjátok, mert rá van szorulva az áldásra, tőle magától nem telik áldás, hiszen aki átkozódik, az egyetlen nagy, csupa merő átok önmagának is.
265. dicséret: Hagyjad az Úr Istenre…
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/hagyjad-az-ur-istenre
