Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Máté evangéliuma 5. részének 46-48. versei:
„46, Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi a jutalmatok? Nem ugyanezt teszik-e a vámszedők is?
47, És ha csak atyátokfiait köszöntitek, mennyivel tesztek többek másoknál? Nem ugyanezt teszik-e a pogányok is?
48, Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes.”
Karácsony Sándor gondolatai:
Bizonyára nem én vagyok az egyetlen, aki a Hegyi beszéd jelenleg összeverődött olvasó táborában derék, becsületes, tisztességes, de Krisztustól igazán távol élő embereket ismer. Jómagam is valóban sok ilyet ismerek. Nagyon gyakran szégyenkeztem már velük szemben, magunk miatt. Bizonyos tekintetben sokkal különbek nálunk. Jó családapák, jó honpolgárok. Kötelességteljesítők, józanok, gerincesek. Igénytelenek, egy igaztalan fillér kezükhöz nem tapad. Liberális gondolkodásúak, szerények, műveltek. Részvéttel viseltetnek a nyomorultak iránt, jótékonyak is.
Mi hát akkor az a több, vagy az a más, ahogy idegen szóval jelzik: az a plusz, amit Jézus Krisztus jelent a mi életünkben? Nem merném azt állítani, hogy ugyanezek az erények, csak megnagyított arányban. Aki állandó tusakodásban él a bűnnel, ne is merészeljen ilyet mondani. Hol van a mi életünk folyása az ilyen kiegyensúlyozott élet-pályáktól? Egy azonban bizonyos. Az ilyen, Krisztust csak hírből ismerő, vele személyes viszonyban nem élő embertestvérek nem tudják azokat szeretni, akik őket nem szeretik. Hogyan is tudnák? Melyikünk tudná?
Az a szeretet, amelyet anyáknál, sőt állatoknál is tapasztalhatunk, amely aztán az emberséges emberekben is megtalálható, nem igazán szeretet. Állati ösztön, magas fokú emberi erénnyé válva; minden jót elmondhatunk felőle. A szeretet nevet se vitassuk el tőle. De véges. Áramkört alkot, melyben eszerint az elv szerint mozog valami: adok, hogy adj. Esetleg előbb én adok, de elvárom, hogy aztán viszonozd. Legfeljebb most én adok többet, mert a múltkor te adtál többet, vagy mert remélem hogy adandó alkalommal visszaszolgáltatod. Szép, szép. De nem a Krisztus szeretete.
Krisztus szeretete áradó, határtalan, ad és nem vár vissza semmit. (Kitől is várhatna?)
A vámszedők is megtehetik, hogy viszontszeretik az őket szeretőket. Azt is megtehetik, hogy köszöntik azt, aki valamilyen jogcímen atyjukfia.
De minden embert, köztük az ellenséget is csak az tudja testvérként felkarolni, aki túljutott két nagy élményen. Tudja, hogy Krisztust az ő bűnei is segítették a keresztfára. És tudja, hogy Krisztus azért mégis szereti és testvérként köszönti őt.
397. dicséret: Ó, Sion ébredj, töltsd be küldetésed…
