Áldás, békesség!
Mai igénk: A 41. zsoltár
Zsoltárok könyve, 41. zsoltár 2. verse:
„Boldog az, akinek gondja van a nincstelenre, ha bajba kerül, megmenti az Úr.”
Református énekeskönyv, 41. zsoltár 1. verse:
„Boldog, aki a nyavalyást híven szánja ínségében,
Mert szükségében őtet ismétlen megmenti az Isten.
Megtartja éltét és ez országba’ lesz jó állapotja,
Ellenséginek kívánságába nem adja markába.”
Charles Haddon Spurgeon lelkipásztor gondolatai:
A szegényre gondolni, sorsát szívünkre venni: keresztyén kötelesség. Maga Jézus Krisztus helyezte a szívünkre: „…a szegények mindig veletek lesznek…” (Máté, 26,11.)
Sokan sietve, meggondolatlanul adnak pénzt a szegényeknek, még többen semmit sem adnak. Mai igénk, ez a drága ígéret, azoknak szól, akiknek gondjuk van a szegényekre, közelről megvizsgálják ügyüket, terveket készítenek megsegítésükre és körültekintően véghez is viszik azokat. Ezzel a gondolkodással többet tehetünk, mint a pénzzel, de a legtöbbet a kettővel együtt. Akik így gondolnak a szegényekre, azoknak maga az Úr ígér segítséget ha bajba kerülnek. Ő megsegít nyomorúságainkban, ha mi segítünk azokon, akik bajba kerültek. Különleges gondviselésben lesz részünk, ha az Úr látja, hogy mi is próbálunk másokról gondoskodni. Mert akármilyen nagylelkűek vagyunk is, a bajokat mi sem fogjuk elkerülni; de jótékonyságunk feljogosít arra, hogy számítsunk az Úr szabadítására. Ő nem szegi meg szavát és szövetségét. Lehet, hogy a szőrösszívű fösvények is kilábalnak valahogy a bajokból, de a bőkezű és nagylelkű hívőkön maga az Úr segít. Ahogyan másokkal szemben cselekedtél, úgy cselekszik az Úr veled. Ezért bátran adj oda mindent, amivel csak segíthetsz másokon!
41. zsoltár: Boldog, aki a nyavalyást híven szánja…
