Áldás, békesség!
Olvasásra ajánlott igeszakasz: János evangéliuma 2. részének 1-11. versei
Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 2. részének 5. verse:
„Anyja így szólt a szolgákhoz: Bármit mond nektek, tegyétek meg.”
dr. Horváth Loránd lelkipásztor (Toronto, Kanada) gondolatai:
A kánai menyegző történetéből igen sok lélektani következtetést tudunk levonni. Elsőnek azt, hogy Jézus anyját említi az apostol, aki valószínűleg rokonságban állt a családdal. De utána azonnal mondja, hogy meghívták Jézust és tanítványait is. Az elhalt József helyett Jézus lett – mint férfi – a családfő. Az, hogy ott voltak a tanítványai is, már azt jelentette, hogy a család kibővült; Jézus lelki családjához már a tanítványok is hozzátartoztak. Az, hogy Jézus anyja mintegy felelősséget érzett a meghívó irányában, bizonyítja az, hogy így szólt Jézusnak: „Nincs boruk”. Jézus első válasza rideg visszautasítás: „vajon énrám tartozik ez, vagy terád, asszony? Nem jött még el az én órám.” Jézus nem akart sem bűvész-mutatványos, sem csodatévő mágus szerepében tetszelegni. Lehetetlen volt neki csak úgy beugrani a jelet kívánók markába, kívánságaikat azonnal teljesítve. Az „órát” említve nem zárkózik el a jótett lehetőségétől, de annak megtétele elmélyült alkalmazkodást kívánt Atyja akaratához. Isten soha nem lehet nekünk kívánság-kielégítő automata! Mária finom női ösztönével mégis megérzi, hogy a teljhatalmú Fiú tehet majd csodát; ezért utasítja a szolgákat: „Bármit mond nektek, tegyétek meg!”
Jézus bizonyára isteni jóváhagyásra, a menyegző lelki hangulatát átviszi az ő legmagasabb nézőpontjára, és meglátja, hogy a menyegző, mint az öröm földi csúcspontja, előképe az Isten országában való együttlétnek és örvendezésnek. Jézus egy másik példázatának is a „királyi menyegző” a címe!
Átnézve a cselekvésre alkalmas eszközöket, szól: „Töltsétek meg a vedreket vízzel,” és színültig megtöltik. Az ekkor még értéktelennek látott vizet Jézus a legértékesebb borrá, az élet örömének és teljességének kifejezőjévé változtatja. Ravasz László egyik magyarázatában kiszámolta, hogy a megtöltött kővedrekben levő mennyiség 684 liter lehetett. Az ünneplőket az isteni ajándék páratlan bősége is meglepi. Érdemes azt is megfigyelni, hogy a násznagyhoz utasítja a szolgákat a bor ízlelésére. Jézus mindig kipróbált értéket, igazi gazdagságot, vagy teljes gyógyulást ad. A meggyógyultakat is a papokhoz küldi; azok igazolják a gyógyulást, a csodát. A násznagy által megkóstolt bor is a „jó” jelzőt kapja a megelőző „silány”-hoz képest.
Ez a csoda – amely az első nagy szimbolikus jellé lett Jézus történetében – mutatja, hogy Istent kényszeríteni ugyan nem lehet, de ha Ő akarja, és a mennyei szükséglet egyezik a földivel, bármikor beléphet a történések alkalmai közé.
317. dicséret: Jer, dicsérjük e szent napon…
