Áldás, békesség!
Mai ószövetségi igénk: Ézsaiás könyve 42. részének 3. verse:
„A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el, igazán hirdeti a törvényt.”
Joó Sándor lelkipásztor (Budapest, Pasarét) gondolatai:
Testvérek, itt van Jézus; lehajol az eltaposott és megrepedt nádszálakért, kezébe veszi és megerősíti, tartóoszloppá teszi a környezete számára, a pislákoló mécsesekben megtisztogatja a koromtól a füstölgő kanócokat, újra tölti a saját Lelke olajával, hogy újra mennyei fényt árasztó világossággá váljanak ott, ahol élnek.
Paganiniről olvastam valahol, hogy részt vett egyszer egy londoni árverésen, ahol többek között egy rozzant, öreg hegedű is dobra került. Senki sem akart érte ígérni semmit. Ekkor Paganini kezébe vette, hogy kipróbálja. Letörölte róla a port, meglátta rajta a mester kézjegyét, felhangolta a húrokat és elkezdett játszani rajta. Az emberek megbabonázva hallgatták a gyönyörű hangokat, amiket a nagy mester csalt elő az öreg szerszámból. Paganini csak játszott tovább, míg egyszer hirtelen elpattant egy húr. Három húron folytatta. Megint elpattant egy húr, majd hamarosan megint egy. De a megmaradt egyetlen húron még mindig olyan csodálatosan játszott, hogy a tömeg elfeledkezett az egész árverésről. Amikor végre abbahagyta, egyszerre minden oldalról megindult az ajánlat a hegedűre, egymást licitálták túl az emberek! Vajon miért? Talán hirtelen ennyire megnőtt a hegedű értéke? Óh nem! Hanem mert most meghallották az emberek, mivé lehet egy ilyen poros szerszám, ha mester kezébe kerül.
Atyámfiai! Belephet bennünket is a világ pora, lehetünk megrepedt nádak, füstölgő gyertyabelek, – romlelkű emberek, – de ne feledjük, hogy a Teremtő kézjegye akkor is rajtunk van még. Isten képére teremtettünk! Ha csak önmagunkra nézünk, ezer okunk van a kétségbeesésre. De ha még olyan elhangolódott szerszámok vagyunk is, ha életünknek szinte minden húrja elpattant is már: a mennyei Mester kezében drága szerszámmá, hasznos eszközzé válhatunk újra mindnyájan. Jertek könyörögjünk együtt:
Megtörve és üresen adom magam neki,
Hogy újjá Ő teremtsen, az űrt Ő töltse ki.
Minden gondom, keservem az Úrnak átadom,
Ő hordja minden terhem, eltörli bánatom, eltörli bánatom.
459. dicséret: Az Isten Bárányára…
