Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 13. részének 34-35. versei:
34, Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!
35, Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.
Dietrich Bonhoeffer lelkipásztor gondolatai:
Ahogy Isten emberré lett, és többé már nem eszmeként, hanem csak mint az emberré lett ismerhető meg, úgy öltött Isten szeretete is evilági alakot, és Isten szereteteként már csak ebben a formában létezik – és többé nem halovány eszmeként.
A szeretet, amelyről az evangéliumban – minden filozófiától eltérően – szó van, nem az emberi kapcsolatok egyik módszere, hanem bekapcsolódás és bevonódás egy eseménybe, mégpedig Istennek a világgal való közösségébe, mely Jézus Krisztus által teljesült be. A „szeretet” nem Isten elvont tulajdonsága, hanem Isten megvalósult szeretete az ember és a világ iránt. A „szeretet” nem is emberi tulajdonság, hanem valós összetartozás, együttlét az emberekkel és a világgal, Isten irántam és embertársaim iránti szeretete alapján.
Ahogy Isten szeretete e világba jött, és vállalt minden evilági félreérthetőséget és kétértelműséget, úgy a keresztényi szeretet sem létezik másként, mint evilági módon, a konkrét cselekedetek végtelen sokaságában, alávetve a félreértelmezésnek és ítélkezésnek.
Isten szeretete felszabadítja az emberek önszeretet által elhomályosított és félrevezetett látásmódját a felebarát és a világ valóságának tiszta megismerésére, és így – csakis így – teszi képessé azt a valós felelősség érzékelésére.
617. dicséret: A mi szívünk csak te hozzád… (A régi énekeskönyvben: 227. dicséret)
