Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Pál apostol Róma-béliekhez írt levele 5. részének 18a. verse:
„Egynek a vétke lett minden ember számára kárhozattá.”
Ablonczy Dániel lelkipásztor (Kispest-Rózsatér) gondolatai:
A teremtés-történetnek nem csupán szomszédja a bűnbeesés története a Bibliában; a kettő szorosan összefügg. Az ember bűne az, hogy szembekerül Istennel, aki teremtette, és függetleníti magát mindazoktól amire Isten teremtette. A bűn lázadás Isten ellen. A teremtésben Isten mellett áll az ember. Most a szövetségesből ellenfél, bizalmas barátból áruló lett. A régi közösség megszűnt, mert az ember nem akart Istenre mutató jel lenni a világban.
A bűn következményei eláradtak a világon, megrontották az ember életét. De talán semminek sem ártottak jobban, mint a házasságnak. A házasságban, mint szerző, mint győzelemre segítő erő, benne volt az Isten. A házastársak egymás iránti bizalmának Isten ígérete és áldása volt a biztos támasza. A tőle való elszakadás következtében a házasság a bizonytalanság és bizalmatlanság ingoványára tévedt. Eluralkodott benne a „csakugyan?” Az ember felmondja az engedelmességet és beleesik a fegyelmezetlenség vermébe.
Az Isten vezetésétől való elszakadás alapbaj, de ehhez még sok minden más is társul. Az úgynevezett független életben, az ember maga lett a saját törvényévé, és ez már magában foglalja az erőszak, ököljog, önkény minden lehetőségét. Ádám és Éva a számonkéréskor (1Mózes 3,11-13), mit sem vállaltak a felelősségből. Egymást vádolták, bűntudat nincs a szívükben, sem beismerés. Ilyen állapotban az erősebb mindig talál rá módot, hogy saját vétkéért is a gyengébbet hibáztassa, vagy áztassa el. A házastársak nem egyek többé, nem segítőtársak többé, hanem vetélytársak, és ezzel már meg is kezdődött a harc a férfi és nő között, és ez a „nemek harca” lényegében máig nem fejeződött be.
Mégis miért védelmezi Isten a házasságot? Mert ő szerezte, mert élet van benne. Mert az a házasság rendeltetése, hogy az Ő képe, bizonysága legyen a világban. Szereti az alkotását és gyönyörködik abban. Alkotásai dicsérik Őt, csak az emberben nincs gyönyörűsége. Az ember ragaszkodik a rendetlenséghez, tisztátalanságban, pusztításban leli kedvét. Mikor fog tanulni a maga ellen kihívott végzet nyomorúságaiból? Visszatér-e Istenhez? A házasságban kínált testi-lelki jóhoz? A bűnnek félelmes sodrása van. Nagyon szükséges hát figyelnünk a fentiekre, hogy el ne sodortassunk.
821. dicséret: Isten szívén megpihenve… (a régi énekeskönyvben: 395. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/isten-sziven-megpihenve
