Áldás, békesség!
Mai ószövetségi igénk: Példabeszédek könyve 3. részének 11-12. versei:
„11, Az Úr intését meg ne vesd, fiam, és dorgálását meg ne utáld!
12, Mert akit szeret az Úr, azt megdorgálja, de mint apa a fiát, akit kedvel.”
Maczi István lelkipásztor gondolatai:
A megpróbáltatás nem kenyerünk, menekülünk tőle. Nem csoda, Urunk is írtózott a keserű pohártól. Pált is szorongatta tövise, szabadulni szeretett volna tőle. Mi sem vagyunk kivételek. Nincs az a megedzett keresztyén, aki szívesen vállalkozna akár lelki, akár testi szenvedésre. A szenvedés ráadásul kísértést is rejteget. Igénk figyelmeztet, hogy meg lehet unni a dorgálást. Úgy megyünk el mellette, hogy észre sem vesszük, a tartós szenvedés alatt egyszerre csak megkérgesedik a szív és nem enged az így közelítő Istennek. Próbáld meg minden megpróbáltatásban Isten szeretetét meglátni. Valamit akar belőled faragni, törődik veled, azért látogat meg vesszejével. Ne aggasszon, hogy célját nem ismered. A gyermek sem érti, ha apja rövidre fogja. Hiábavaló minden magyarázat. A szenvedésben – a kérdés mellett, hogy mivel hívtad ki Isten haragját – köszönd meg, hogy veled még terve van. Aprólékos gondoskodással számon tartja övéit és ha másként nem megy, szenvedésekkel figyelmeztet szeretetére. Együtt akar majd látni azokkal, akik Vele együtt vacsoráznak a Bárány menyegzőjén.
Tóth Árpád: Isten oltókése
Pénzt, egészséget és sikert
Másoknak, Uram, többet adtál,
Nem kezdek érte mégse pert
És nem mondom, hogy adósom maradtál.
Nem én vagyok az első mostohád,
Bordáim közt próbáid éles kését
Megáldom s mosolygom az ostobák
Dühödt jaját és hiú mellverését.
Tudom és érzem, hogy szeretsz,
Próbáid áldott oltókése bennem
Téged szolgál, mert míg szívembe metsz,
Új szépséget teremni sebez engem.
Összeszorítom ajkam, ha nehéz
A kín, mert tudom, tied az én harcom
És győztes távolokba néz
Könnyekkel szépült, orcád-fényű arcom.
26. zsoltár: Légy ítélőm, Uram…
