Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 12. részének 44-46. versei:
„44, Jézus felemelve a hangját ezt mondta: Aki hisz énbennem, az nem énbennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem;
45, és aki lát engem, az azt látja, aki elküldött engem.
46, Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon a sötétségben.”
Nagy Róbert lelkipásztor (Apa) gondolatai:
Aki hisz énbennem – mondja Jézus, de vajon ki az, aki elmondhatja magáról, hogy ő is azok közé tartozik, akik hisznek Jézusban? A hit ugyanis titok, Isten titka. Egy másik helyen a Szentírásban azt mondja Jézus, hogy vannak, akik előtt bezárul a titok, és vannak, akik előtt megnyílik.
A kérdés az, hogy hova tartozunk mi? Bezárul-e előttem Jézus titka, vagy megnyílik? Ennek jele van. Ha a hit titka megnyílt előttem, akkor világosságban járok, ami azt jelenti, hogy végtelen boldog lettem, mert ebben a hitben megtaláltam mindent, ami Isten világát jelenti. Az ilyen ember érti a világot, az embert, az életet, az örök életet. Tudom mi következik a halál után, bátran énekelhetem: „nincs már szívem félelmére, nézni sírom fenekére, mert látom Jézus példájából, mi lehet a holtak porából”. Aki ebben a hitben él, annak boldog a szeme, mert a szem a lélek tükre, boldog a füle, mert nemcsak hall, hanem ért is.
Kérdezzük meg ma magunktól: mi megnyertük-e már ezt a Jézusban való hitet? Nem arról a hitről van szó, amibe beleszülettem, vagy amit szüleink, nagyszüleink megtanítottak, hanem arról a hitről, amit maga Jézus tanított meg nekem személyesen igéje és Szentlelke által.
Adja Isten, hogy mikor Ő mindent nekünk adott, ne maradjunk vakok, süketek és bezártak, hanem legyünk olyanok, akikre Jézus azt mondja: ti vagytok a világ világossága, mert aki bennem hisz, nem járhat sötétségben.
519. dicséret: Jézus, ki a sírban valál… (a régi énekeskönyvben: 347. dicséret)
