Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Pál apostol Galátziabeliekhez írt levele 2. részének 20. verse:
„Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.”
dr. Hegedűs Loránt püspök gondolatai:
Hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy Biblia-ismeretet nem szerezhet ma már senki sem úgy, hogy nekikezd a Biblia olvasásának és elolvassa az elejétől a végéig. Természetesen olvashat valaki százezer kötetet a teológiából, mégsem lesz megvilágosodott és hívő ember, mert a Biblia nem regény, hanem rádió. Nem lehet egyszer és mindenkorra végigolvasni és ezt mondani – „én már tudom, hogy mi van a Bibliában”. Ahogyan a rádiómat nem tarthatom zárva, azért mert azt mondom, tegnap meghallgattam, hogy mi van benne. A Bibliának régi igéi örökre újak. A „rádió” hasonlatot is alkotó módon továbbfejlesztve, a Bibliát úgy kell olvasnom, hogy 1. bekapcsolom, 2. beállítom rajta a hullámhosszot, 3. megkeresem rajta az állomást, 4. megvárom, amíg begerjedve a rádió megszólal.
A Bibliának, mint Isten örökkévaló rádiójának az üzenetét akkor kapcsolom be, ha Isten előtt meghajolva imádkozom: ha nem magamtól, hanem Istentől várom az üzenetet. Nem a magam gondolatát akarom beleolvasni a Bibliába és kiolvasni a Bibliából, hanem a magam gondolata helyett a Krisztus alaphangjára hangolt isteni gondolatot igyekszem megérteni, mint Istennek aznapra szóló üzenetét és ezért imádkozom. Utána beállítom a hullámhosszot. A Bibliában minden igét Krisztusban kell megérteni. Krisztus a Bibliának az a hullámhossza, amelyen keresztül a Bibliában minden Ige megérthető. Krisztus a Bibliának az a hullámhossza, amelyen keresztül a Bibliának minden üzenete örökkévaló és mégis ma aktuális, időszerű üzenetté válik. Ahol bűnöket, bajokat, nyomorúságokat, halálokat látok, ott krisztusi hullámhosszon ezt látom: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem!” (Jn 11,21) Nem következett volna be ez a bűn. Nem lett volna kétségbeesett öngyilkossággá ez a szeretetlenség. Ugyanakkor, ahol szépet, jót, csodálatosat látok, tudom, hogy ez mind a krisztusi tökéletes szeretetnek egy eleven darabja és ennek az élő Krisztusnak az élete, a szívverése szól hozzám és bennem is meg akar valósulni. A Bibliában mindent Jézusra kell értenem. Aztán a Bibliában mindent magamra kell értenem, mert az az állomás, ahol az Ige megszólal, te vagy és én vagyok! Jaj annak, aki más számára hallja meg a Biblia üzenetét, aki az igehirdetés üzenetére azt mondja: „Milyen kár, hogy nem volt itt a szomszéd, most jól megmondta volna neki az igehirdető!” Istentől mindig csak hozzánk szólhat az üzenet és énrajtam keresztül megint Istennek kell megszólalnia, hogy azt másvalaki üdvösségére, örök életre tudomásul vehesse. Akkor – végül – úgy szólal meg az üzenet, hogy életnek beszédével hangzik tovább, annak az életnek beszédével, amelyen keresztül nyilvánvaló lesz, hogy „Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus” – mert engedelmesen olvastam.
Így válik a hit-ismeret Biblia-ismereten, Ige-ismereten át Krisztus-ismeretté. Krisztusban én egészen Istené vagyok, Isten egészen az enyém azért, hogy szeressem krisztusi szeretettel az egész világot és az egész világon belül természetesen elsősorban a „legközelebbit” a felebarátot, mert úgy szerette Isten a világot…!
658. dicséret: Jézus Krisztus, szép fényes hajnal… (a régi énekeskönyvben: 485. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/jezus-krisztus-szep-fenyes?utm_source=clipboard&utm_medium=text&utm_campaign=social_sharing
