Áldás, békesség!
Mai ószövetségi igénk: Jób könyve 15. részének 12. verse:
„Merre ragadt el téged a te szíved? és merre pillantottak a te szemeid?”
dr. Ecsedy Aladár lelkipásztor (Tahitótfalu) gondolatai:
Jóbhoz, megpróbáltatása idején, eljött három barátja, hogy vígasztalják őt. Sokáig hallgatásba merültek, majd mindegyik megpróbálta felsorakoztatni érveit a szenvedő ember felé. Kétségtelen, hogy a szenvedések mélységeiben járó ember szívének nem jelentettek sokat, vagy éppen semmit ezek a szavak. Ezt őszintén meg is mondta nekik Jób: „Hazug vígasztalók vagytok”.
A szenvedések mélységeit járó emberhez ma sem lehet fölényességgel, okoskodással fordulni, hanem inkább imádkozó szeretettel.
A Témánból való Elifáz szavait vegyük kissé fontolóra, aki mai igénk szerint, így szólt szenvedő barátjához: „Merre ragadt el téged a te szíved? és merre pillantottak a te szemeid?”
A szenvedő ember a szenvedés mélységében van. A bölcs és okoskodó vigasztalás nem segíthet semmit rajta, sőt, még súlyosabbá teszi szenvedéseit. Nem feddésre, korholásra, okoskodásra van szüksége, hanem hordozó szeretetre és érette való imádságra.
Legyünk megértő testvérek a szenvedések idején mindenkihez. Tudjunk igazi csendben lenni és kérni számára az Úr megsegítő, erőt adó kegyelmét.
Az igaz barát testvérré születik a nyomorúság idején.
Mély alázattal és szeretettel közeledjünk szenvedő embertársainkhoz.
69. zsoltár: Úr Isten, segíts és tarts meg engem…
