Áldás, békesség!
Olvasásra ajánlott igeszakasz: Pál apostol Korinthusbeliekhez írt első levele 9. részének 19-23. versei
Mai újszövetségi igénk: Pál apostol Korinthusbeliekhez írt első levele 9. részének 22. verse:
„Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy megnyerjem az erőtleneket: mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket.”
dr. Gyökössy Endre lelkipásztor (Újpest-Újváros) gondolatai:
Most különös szóról írok. Ez a tanítványi agapé misztikuma, csúcsa, maximuma. Akár így is mondhatnám: alkalmazott agapé. A tanítvány – nem a vallásos ember, nem a keresztény ember – az agapéval szerető ember. Ez az empátia. Nem szimpátia, hanem empátia.
Mi ez az empátia? Magyarra így fordítaná,: beleérzés, beleélés. A tanítvány – Jézus tanítványa, aki már alkalmazza az ajándékba kapott agapét: ha szembe kerül valakivel, azt elfogadja olyannak, amilyen. Szeretlek úgy, amint vagy. Mert téged adott az Isten szeretni. Azután úgy szereti – mert ez az egyetlen kiinduló pontja -, amilyen bűnében éppen találja. Itt kezdődik az empátia. Megértem akkor is, ha nem értek vele egyet. Miért? Mert bele-érzem, beleélem magam az ő helyzetébe. Ezt gyakoroljátok, mert ez a fajta tanítványi szeretet gyakorolható. Majdnem azt mondom, hogy az agapé csak így gyakorolható, így bontható ki.
A csak vallásos ember a maga szemével nézi a másikat, a maga eszével mérlegeli, a maga fülével hallja a másikat. Az empátiával szerető tanítvány annak a szemével nézi azt az embert, akire néz, annak a szívével érez, annak az eszével kísérel meg gondolkozni, akivel beszél. Ez az empátia. Megpróbálok én lenni ő.
A vallásos ember, amikor végighallgatta a másik vallomását, esetleg felkiált: „De drága testvérem, hát hogy tehettél ilyet?” Ám aki empátiával hallgatja, az tudja, hogy az ő helyében, valószínűleg, ő is körülbelül ezt tette volna.
Hogyha én vagyok ő! De ehhez agapé kell! Gyakorolt agapé, beleértés, benne élés, empátia. Értelek, jól értelek, és ha én ezt még nem is tettem meg – gondolja a csöndes tanítvány – de álmodtam róla, gondoltam rá, csak az Isten kegyelme őrzött meg tőle.
Így érezzük és így értjük meg, hogy mi tette Jézus lényét olyan hallatlanul vonzóvá a vámszedők és farizeusok, utcanők, senkik, kis Mária Magdalénák, halászkák, pénzügyi kis „itt a piros, hol a piros” emberkékkel szemben. Mert Jézus még ezekkel is tudta magát azonosítani.
723. dicséret: Szelíd szemed, Úr Jézus… (a régi énekeskönyvben: 465. dicséret)
