Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Máté evangéliuma 5. részének 17-18. versei:
„17, Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem, hogy betöltsem azokat.
18, Mert bizony mondom néktek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből, míg minden be nem teljesedik.”
dr. Hegedűs Loránt püspök (Budapest, Szabadság tér) gondolatai:
A Hegyi beszéd hallgatói a világ- és üdvtörténelem legcsodálatosabb igehirdetésének osztályrészesei, melyet maga a testté lett Ige mondott el számukra, kinek „minden egyes szava, megannyi áldott és szent eleven darab az ő kivételes életéből, amint száll-zeng át időn és lelkeken, minden rezdülésével újra meg újra – emel, hevít, gyógyít és felmagasztal” (Ravasz László)
Nem kérdezhetjük, kinek szól mindez a Máté evangéliuma 5,6,7. fejezeteiben. Mert mindig mindenkihez szó a jézusi üdvözítő ige. Befogadásához és valóra váltásához azonban mindegyik ige esetében kegyelmi állapot, lelki ajándék kell, mely mindenki által kérhető és – ha igaz a kérés – kapható.
Tematikusan három szint található a Hegyi beszédben:
1. egy feltétlen parancs
2. egy belső késztetés rétege
3. egy legbelső ajándék-igei szózat
– A feltétlen parancs : Jézus Arany Szabálya a Máté 7,12 versben, melynek negatív formája más vallásokban is felhangzik és kötelező ereje mindenkihez szól: „Amit akartok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is úgy cselekedjetek”. – Csak pokoli Gondolkodó gondolhatja, hogy ez az Arany Szabály őrá semmiképpen nem vonatkozik.
– A belső késztetés (Máté 5,17-7,28): a tízparancsolat jézusi radikalizálása; az ima-böjt – adakozás lelki-szellemi végső értelmezése; a végső szolgálat – aggodalmaskodás – ítélkezés ügyének teljes Istenre bízása és Őrá hagyása; a keskeny úton járás, jó gyümölcsözés, utolsó ítéletig szeretetben gyakorolt hűség ajánlása; a kősziklára épített ház példázata: mindezek egyedülálló belső lelki birodalom jézusi kiépítésére utalnak minden hívő léleknél. A tízparancsolat nem hétköznapi rendőrség-technikai szinten tartandó be: az 50 km/óra sebesség nem léphető át a város forgalmában. Gyökeresen; mikor az indulás pillanatában döntök: nem késve indulok, senkit nem veszélyeztethetek.
– A legbelső kijelentés a boldog-mondásokban már nem parancs. Kegyelmi ajándék kijelentő módja. E boldogság-sorozat belső tartalma és külső magatartás-formája adatik, mint bimbóból kifeslik a virág, ihletésben születik a műalkotás, igei hangzásban az új élet.
Ebben valósul meg az égi Gondolat:
Mint új légkörbe, mely zilált és túlcsapó,
úgy fordult az örök dalba a földgolyó,
és a harmónia hullámán lebegőben
úgy úszott benne, mint akár a levegőben.
Hallgattam éteri hárfáit szótlanul,
s elvesztem benne, mint aki tengerbe hull.
Majd észrevettem én a fátyolos morajban,
hogy két dallam vegyül benne összekavartan,
a föld s a víz felől az ég felé csap át,
s együtt énekeli a mindenség dalát.
Két hang együtt s külön, mint két mély tengeráram,
mely a felszín alatt keresztbe fut az árban.
Egyik az óceán szava: fény! diadal!
A csevegő habok himnusza volt e dal;
másik a föld felől áradt ki a világba,
ez volt az emberek szomorú mormolása;
s e nagy hangversenyen minden hullámtaraj
és minden ember is külön hang és moraj.
Így, mint mondtam elébb, a roppant tengerekből
a hang békés, vidám dallamot zengetett föl,
úgy pengve, mint Sion hárfás templomai,
s a teremtett világ szépségét hirdeti.
A boldog harsogás szellőben vagy viharban
az ég felé csapott, győztesen, szakadatlan,
és minden hab, melyet Isten igáz le csak,
ha társa elcsitult, felkelt s dalra fakadt.
Mint hajdan Dániel vermében az oroszlán,
fel-felhördült a víz, s juhászodott, morogván,
s én láttam, hol az ég alkonyi lángban ég,
a színarany sörény fölött Isten kezét.
(Victor Hugo: Amit a hegyen hallani – részlet)
371. dicséret: Új világosság jelenék… (a régi énekeskönyvben: 301. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/uj-vilagossag-jelenek
