Áldás, békesség!
Olvasásra ajánlott igeszakasz: A királyok első könyve 21. részének 1-24. versei
Mai ószövetségi igénk: A királyok első könyve 21. részének 3. verse:
„Nábót így felelt Ahábnak: Az Úr őrizzen meg attól, hogy odaadjam neked atyai örökségemet!”
Nagy Lajos lelkipásztor (Mckeesport, Pennsylvania) gondolatai:
Berzsenyi Dániel, a magyar költő, valamikor így énekelt: (A magyarokhoz – részlet)
Így minden ország támasza, talpköve
A tiszta erkölcs, mely ha megvész
Róma ledűl s rabigába görbed.
A huszadik század nagy felfedezésein és véres háborúin kívül, magával hozta az erkölcsök meglazulását. Ha az erkölcsök meglazulnak, akkor a család szenved tőle. A család az alapja a társadalomnak, a nemzetnek, az egyháznak és ha a család beteg; beteg az egész világunk. Áldott dolog, ha a boldogság fészket vert hajlékodban és otthonod egy kis templom, honnan himnusz és hála-imádság fehér serege szálldos Isten trónusa felé. De lelkipásztorok, lélekgyógyászok, bírák, ügyvédek arról beszélnek, hogy a XX. század családi élete nagybeteg. Álmatlan éjszakák, titkon hullajtott könnyek, hangos zokogások, lelket, testet ölő búfelejtések, egymástól eltávolodó élettársak, válások, börtönök, javító intézetek, elzüllött fiatalok mind arról beszélnek, hogy a családi életük beteg és vele együtt beteg az egész világunk. Néha-néha rámutatunk fájó sebeinkre, de azután hallgatunk róla fájdalmasan és némán. A család ügye anyák napján, gyermekek napján felkerül a szőnyegre. Elmondjuk mindazt, amit álmodunk az édesanyákról, megsimogatjuk gyermekeink fejét, kiszínezünk nekik egy csodálatos jövőt, aztán beszélünk az apákról, akik családjukért élnek, éjjel-nappal dolgoznak gyermekeikért.
Az Isten igéje sohasem rak virágcsokrot sem az édesanyák kezébe, nem mondja gyermekeinknek, hogy tökéletesek vagytok és nem veregeti meg az apák vállát, mert ímé a családunk papja, Isten ügyének hűséges képviselői vagyunk, akik magunkról megfeledkezve csak családunkért élünk.
Az Isten igéje a sebekre mutat rá, nagy elégedetlenséget támaszt szívünkben, de a betegségen túl megmutatja a gyógyulás útját is.
Igen, vágyat, álmait, örömeit kergető világunkban rámutat arra, hogy beteg, nagybeteg a XX. század családi élete. Kevesebb lenne a bánat, a könny és a feldúlt otthon, ha azokon az ösvényeken járnánk, mint az elődeink, ha Isten Igéje lenne a tanácsadónk, zsinórmértékünk az életünkben, ha a Tízparancsolat a szívünk táblájára lenne írva és minden nap átmennénk a kapu alatt, amelyen az ötödik parancsolat van felírva: „Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ád tenéked.”
Mai igénk nagy tanítása, hogy az atyáknak örökséget kell hagyni, de az atyai örökséget meg is kell őrizni.
832. dicséret: Ó, Sion ébredj, töltsd be küldetésed… (a régi énekeskönyvben: 397. dicséret)
