Áldás, békesség!
Mai ószövetségi igénk: Az 57. zsoltár 8. verse:
„Kész a szívem, Istenem, kész a szívem arra, hogy énekeljek és zengedezzek!”
dr. Ecsedy Aladár lelkipásztor (Tahitótfalu) gondolatai:
Gyermekkorom óta nagyon kedves volt számomra az éneklés. A zene és az ének velem jártak mindig, örömben és bánatban, éjjel és nappal, egészségben vagy betegségben, győzelemben és vereségben egyaránt.
Legnagyobb öröm és ajándék volt számomra, amikor az Úr maga lett az én énekem. Róla és Néki énekelni, van-e, lehet-e ennél nagyobb gyönyörűség?
Néhány Ige vezetésével hadd szóljak hát valamit szívem szerint az éneklésről. Az 57. zsoltár 8. versében találjuk ezt az Igét: „Kész a szívem, Istenem, kész a szívem arra, hogy énekeljek és zengedezzek!”
Tulajdonképpen Istennek egész teremtett világa énekel: a fűszál, az érő gabonatábla, az erdők fái, a madarak milliói, a szúnyog, a tücsök, a levegő, a víz… minden-minden énekel, és ez a minden éneklő dicséri és magasztalja az Urat.
Egy öreg, beteg nénit látogattam meg, aki évek óta fekvőbeteg volt. Panaszkodott, hogy nagyon hosszúak az éjszakák. Mit csinál ilyenkor? – kérdeztem. Olvasni nem látok, aludni keveset tudok; énekelek. Nincs szép hangom, de tudom, hogy Isten szívesen fogadja. – Én magam is elmondhatom, hogy olykor éjszaka még hang nélkül is énekelek. A legelső gyenge ének-füzetemnek ezt a címet adtam: „Énekel a szívem.” Sokan nem fogadták szívesen, de valaki, tudom, hogy szívesen fogadta: maga az Úr. Azóta sok idő eltelt, és még mindig énekelek. A legtöbb ének és dallam éjszaka zendül meg a szívemben. Ilyenkor felkelek, a zongorához ülök és lekottázom, nehogy reggelre elfelejtsem. Öregségem idején ezeket az énekeket kiadtam. Egyszerű dallamok, de tudom, hogy az Urat magasztalják. A fecskének nagyon egyszerű szárnya van, de lerepül a folyóvízre, hogy egy cseppnyit vegyen abból. A kismadarak éjjelenként édesen énekelnek házam körül a fák és bokrok között. Hát miért ne énekelnék én is? Majd egyszer, ha az Úr hazahív, a mennyei karban fogok énekelni. Ott már mindenki szépen énekel. És megemlékezem az én énekeimről, szívemben elgondolkodom.
Függelékül, hadd írjam még ide egyik énekem szövegét, amelyet 1971-ben kaptam Istentől, az 57. zsoltár 8-10. versétől ihletve:
Kész van az én szívem rólad énekelni.
Lanttal és hárfával rólad zengedezni.
Lanttal és hárfával felkeltem a hajnalt.
Isten hűségéről mond szívem háladalt.
Kész van az én szívem alázatosságra.
Magamba nézésre, igaz bűnvallásra.
Ámbár olykor magam szinte elrejtezem.
Szárnyad árnyékában megpihen a lelkem.
Kész van az én szívem áldani jóságod.
Hirdetni szerteszét nagy irgalmasságod.
Nemzetek, népek közt zengeni hűséged,
hogy mind ez egész föld lássa dicsőséged.
Kész van az én szívem, kész van a halálra.
Átmenni csendesen mennyei világba,
kész van az én szívem, és még sincsen készen.
Kérlek, Uram, kérlek, tedd késszé egészen!
57. zsoltár: Irgalmazz, Uram, irgalmazz nekem…
