Áldás, békesség!
Mai ószövetségi igénk: Jób könyve 31. részének 35a. verse:
„Bárcsak meghallgatna valaki!”
Tegez Lajos lelkipásztor (Üröm) gondolatai:
Telefonon kerestem gyülekezetünk egyik tagját, akit egy ideje nem láttam. Hosszan beszélgettünk. Nem volt beteg. Kicsit gyengélkedett, s ingadozó vérnyomása miatt nem mert elindulni. Utána az idő romlott el, és tette bizonytalanná a járást. Amikor elköszöntem, nem győzött hálálkodni azért, hogy felhívtam. – Így most kielégíthettem a mai napi beszéd igényemet – mondta befejezésül.
Amikor legközelebb meglátogattam, visszatért a telefonba mondottakhoz. – Egyedül élek – mentegetőzött – s egy idő óta, hogy ritkábban járok az utcán, kevesebbet találkozok az emberekkel. Annyira hiányzik a szó, hogy időnként hangosan gondolkodom. Még a macskámmal is beszélgetek néha. Ha aztán valaki felhív, alig tudom abbahagyni. Nem a panaszaimat akarom rázúdítani. Egyszerűen csak hallani akarom a másik ember hangját, hogy megtörje a néha szorongató csöndet. Jó a tévé is, a rádió is, de azok nem kérdeznek, nem válaszolnak.
Azt hiszem értettem, hogy mire gondolt. Van, aki csak a saját hangját akarja hallani, de van, aki igazán beszélgetni szeretne.
Idős testvéremnél tett látogatásom végén először a 28. zsoltár első versét énekeltük el közösen, majd a Bibliából is elolvastuk. Lám, Dávid is jól ismerte a magányos öregek fájdalmát. Kiáltott, kérve Istent: „ne fordulj el tőlem némán! Mert ha némán elfordulsz, hasonló leszek a sírba roskadókhoz.”
Aztán – emlékezetből – idézni és keresni kezdtük azokat a helyeket, ahol kiáltás és imádság meghallgatásáról van szó. Ézsaiásnál hagytuk abba: „Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom”. (65,24) Ha senki sem volna, Istennek mindent el lehet mondani, mert Ő meghallja és válaszol. Aki így „beszélget” Vele, annak nem kell keseregnie, ha éppen „nincs embere”, mert nem a levegőbe beszél, amikor imádkozik.
28. zsoltár: Hozzád kiáltok, kegyes Uram…
