Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 14. részének 18. verse:
„Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok.”
Joó Sándor lelkipásztor (Budapest, Pasarét) gondolatai:
Atyámfiai, az egyetlen igazi vigasztalás mindenféle szomorúságban és szenvedésben a bűnbocsánat, a minden vád alól való felmentés. De csak az részesül ebben a vígasztalásban, aki érzi a vád súlyát. Csak azt lehet felemelni, aki tudja, hogy méltó az ítéletre. Tehát így vigasztaló a Szent Lélek, hogy felfedi benned a lelked mélyén minden bajnak az igazi okát. Mindig valami speciális bűnt, kideríti az igazságot, azt, hogy mi okozta a vigasztalanságot, és így teszi lehetővé a szabadulást a bűnbocsánat által. Ismered-e ezt a vigasztalást? Kell-e neked a vigasztalás? Azt mondja Jézus róla, hogy a világ nem képes befogadni, mert nem tudja elviselni ezt a fajta vigasztalást; az igazság Lelkét. Igen, aki nem képes a bűne bevallására, megbánására, az csak azt tudja befogadni, aki őt igazolja, aki neki ad igazat, vagyis aki hazugsággal vigasztal. El bírod-e viselni az igazság Lelkének a vigasztalását? Igényled-e egyáltalán? Nézd, a te számodra is van bocsánat, feléd hajlik az irgalom, kiemel a mélységből és átvisz a dicsőségbe egy szabadító égi kar: a Vigasztaló Isten Lelke, Jézus Lelke.
Azután úgy vígasztal Isten Lelke, hogy nem hagy egyedül. Így mondja a búcsúzó Jézus: „Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok.”. Az emberi lélek egyik legkeservesebb alapérzése az árvaság, az elhagyatottság érzése; az egyedüllét. Ezzel együtt a kiszolgáltatottsága a sorsnak, a betegség erőinek, az emberi gonoszságnak, a természeti erőknek. Egy ember akkor is érezheti árvának magát, ha sok emberrel van körülvéve, ha apja-anyja megvan, ha nagy családban él. Jézus is, amikor azt mondta: „Nem hagylak titeket árván”, olyan embereknek mondta ezt, akiknek még éltek a szüleik, vagy a feleségük, vagy a többi hozzátartozójuk. Tehát nem maradtak volna árvák világi értelemben véve. Vagyis az az igazi árvaság, amikor úgy érzi valaki, hogy elhagyta az Isten. Az az ember van halálosan egyedül, aki Isten nélkül van.
760. dicséret: Bár bűn és kín gyötör… (a régi énekeskönyvben: 461. dicséret)
