Áldás, békesség!
Mai újszövetségi igénk: Máté evangéliuma 4. részének 18-20. versei:
„18, Amikor a Galileai-tenger partján járt, meglátott két testvért, Simont, akit Péternek hívtak, és testvérét, Andrást, amint hálójukat a tengerbe vetették, mivel halászok voltak.
19, Így szólt hozzájuk: Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket.
20, Ők pedig azonnal otthagyták hálóikat, és követték őt.”
Karácsony Sándor gondolatai:
Maga a szabadulás ezúttal is Jézustól függ, mint mindig. Ez a megoldás nem egészen olyan, amilyennek mi emberek elképzelnők és „módszer” gyanánt ajánlanók. Az önző ember nem úgy szabadul ki önzéséből, tehát nem úgy szabadul önzésének rabságából, hogy szociális érzéke támad, vagy fejlődik ki. Úgy sem, hogy megpróbálja szeretni és szolgálni ember-testvérét. Egyáltalán semmi szerepe a megoldásban a többi embernek. A megszabadultak az első pillanatban tekintetre sem méltatják a másik embert. Tekintetük nem is szabad erre a célra ez alkalommal, mert az rá van irányítva magára a Szabadítóra; az Úr Jézusra.
A megoldás nevezetesen maga az a tény, hogy Krisztus azokat, akiket meg akar szabadítani, elválasztja tanítványaiul. Káin bélyege csak az olyan emberről kophat le nyom nélkül, akire Krisztus rátekint, s akinek int is: jer, kövess engem!
Az ilyen ember ugyanis nem irigy többé, és nem is elszigetelt. Miért irigykednék az, aki már mindent megkapott, elnyervén a legnagyobbat: Jézus Krisztus barátságát. És mitől félne az, aki a legjobb társaságban éli életét: Jézus Krisztus baráti körében.
Meglátszik ez a nagy megbékélés és felszabadulás az első tanítványokon is. Péter és András az Úr első szavára otthagyják a hálókat és úgy mennek az Úr után. Jakab és János is otthagyják azonnal az Úr hívó szavára a hajót is, atyjukat is, és követik Őt, aki hívta őket. Ezeket az első gesztusokat egyformán ugyanaz az érzés és erő jellemzi: a földi kötelékek azonnali és teljes megszakítása. Az abszolút szabadság jellemzi tehát az első tanítványok első fél óráját Jézus Krisztus közvetlen közelében.
Káin, a gyilkos, reszketett a maga egzisztenciájáért és félt a többi embertől. Péter, András, Jakab és János minden gondjukat elvetették a holnap felől, mikor ott merték, tudták és bírták hagyni a hálókat és a hajót, és minden embernek felajánlották a szolgálatukat azáltal, hogy a maguk személyére szólóan lemondtak a kenyeret és családot biztosító emberi intézményekről, otthagyván atyjukat és a foglalkozásukat. A Káin-bélyeg minden embert egyformán éget, és csak Jézus Krisztus érintése törölheti le rólunk kínját és megkülönböztető átkát egyaránt.
Figyeljünk Jézus Krisztus hívó szavára és ha elhangzott, engedelmeskedjünk neki, követvén Őt!
485. dicséret: Jézus, világ Megváltója… (a régi énekeskönyvben: 342. dicséret)
https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/jezus-vilag-megvaltoja?utm_source=clipboard&utm_medium=text&utm_campaign=social_sharing
